Sárkányok Lovagjai 2
Női bonyodalmak
Lassan elaludtunk az ágyban egymás karjaiban.Csak arra ébredtem hogy éjszaka közepén valaki dörömböl az ajtón.Nagy nehezen kimásztam Kőfej öleléséből majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam.Hablaty állt előttem idegesen és kicsit remegve.
-Vadász! Azonnal beszélnünk kell! -Rontott be a házamba majd mikor meglátta Kőfejet elhalkult és onnantól suttogva beszélgettünk.
-Mond Hablaty.
-Öhm...fúh! Hogyan kezdjem?....Nos,ugye te sokkal idősebb vagy nálam és ....én csak megszeretnék kérdezni valamit. -Idegesen nézett minden hova és ide-oda járkálgattot.
-Ez attól függ hogy mi az...-Mosolyogva néztem rá,majd leültem vele szemben.
-Nos,...öhm...tudod én,és Astrid ...öhm együtt vagyunk és,és....öhm tudod...
-Ki fogod nyögni vagy órákig kell hallgatnom a takarózásod?
-Oké akkor,tudod,Asttrid meg én...megtettük amit meg kellet tennünk! -szorította össze a szemét és vörösödő arcát takarta.Én is elvörösödtem és próbáltam nem hangosan röhögni,inkább elsírtam magam és halkan kuncogtam miközben a számat fogtam. -És...és én soha,mármint én nem ,nem is tudom mit tegyek!
-Okéh!...Okéh! -Csak töröltem a könnyeim a röhögéstől. -Csak figyelj rám,fúúh! Most jól feldobtad az éjszakámat! Nos,figyelj Hablaty,ez majd jönni fog...
-Micsoda fog jönni? -Meglepve nézett rám.
-Az érzés hogy majd...majd hogyan fogsz viselkedni a fiaddal...vagy lányoddal.
-Oh...É-értem! Fúh,ez ...ez eléggé nehéz volt. -Nézett rám most már nyugodtabban. -Nagyon köszönöm! -Majd felálltunk és megöleltük egymást,mármint mint férfi a kölyköt.Majd mikor az ágyra néztem Kőfej csak vigyorogva nézett ránk.Elpirultam egy kicsit majd el löktem gyengéden Hablatyot.
-Te ! Te sunyi dög! Kőfej! -Ugortam az ágyra és elkezdtem csikizni őt.
-Ha-Hagyd abbaaah! -Röhögve fogta a kezeim,de én meg sem álltam.Miután befejeztem a "büntetését" vissza fordultam Hablatyhoz.
-Nos,ott tartott hogy,vigyázz magadra,és fogadd meg a tanácsomat. -Mosolyogva és kicsit izzadva álltam előtte.
-Értem,kösz Vadász. -Mosolyogva intett majd ki is ment,én vissza huppantam az ágyamra ahol vörös fejjel feküdt mellettem Kőfej,néhol még fel is kuncogott.Majd én is vissza feküdtem vele együtt,nyomot egy puszilt az arcomra és vissza aludtunk.
Másnap reggel arra ébredtem hogy Vihar az arcomat nyalogatja,persze gyengéden,nehogy le nyeljen egészben.
Izgatottan rázta a farkát és a fejét is,majd kilökdösött az ágyból.Kőfej még mélyen aludt,nem is értettem hogy mit akarhat Vihar. Nagy nehezen feltápászkodtam,fel vettem a csizmám majd a többi ruhám is. Vihar egyből kiment az udvarra én meg utána,még csak a szememet törölgettem de ő már a kezembe tolta a nyergét.
-Jaaj! Vihar mi van veled?...-Szereltem fel rá a nyerget. -Nem mehetünk el szó nélkül...-De mintha meg se hallotta volna,lökdösött és a nyílt tenger felé ugrándozott,hogy "arra menjünk,meg erre menjünk". Majd feltűnt Astrid és kuncogva nézte a szenvedésem.
-Mi van Vadász? Az úrfi nem bír magával? -Nevetve nézett rám majd oda lépett és simogatni kezdte Vihart aki úgy viselkedett mint egy kölyök.
-Mondhatni,de tudja jól hogy nem mehetünk el szó nélkül,még akkor se ha repülhetnéke van! -Szóltam rá,majd én is megsimogattam. Igazán élvezte hogy ketten szeretgetjük.
-Menjetek nyugodtan,majd szólok Hablatynak meg Kőfejnek hogy elmentettek. -Mosolyogva nézett rám.
-Kösz,Astrid.Igazán nem kellet volna. -Mosolyogtam rá vissza majd felszálltam Viharra és egyből fel is szálltunk.Arra mentünk amerre Vihar akart menni,én csak ültem rajta.
Folytatjuk...