Sárkányok Lovagjai 2
Hívó szó
2.fejezet
Fogatlan szeme teljesen össze szűkült,nagyon megijedtünk.Még Vihar is hátrált,Hablaty próbálta megnyugtatni Fogatlant,meg beszélt hozzá,de nagyon nehezen hozta vissza hozzánk.Ő szegényke csak dorombolt,és dörzsölődött Hablatyhoz.
-Hé,pajti! Jól vagy? -Próbálta nyugtatni Fogatlant,és sikerült neki.Majd a nyílt tengerre nézett.
-Csak egy Gnúvad tud így hívni egy sárkányt... -Szólt halkan Takonypóc.
-Ez igaz,talán van még több Gnúvad erre? -Miközben ránéztem Hablatyra,ő egyből elfordította a fejét a tengerre.
-Meg lehet,de akkor még óvatosabbnak kell lennünk. -Szóltam oda,majd Viharra pattantam. -Elmegyek körül nézek,hátha találok valami jelet.
-Ez egy jó ötlet,menj Északra,Takonypóc megy Délre,Apa te menj kérlek Keletnek,én meg megyek Fogatlannal Nyugatra. -Mosolyodott el Hablaty majd ő is felszállt Fogatlannal.
-Okés akkor induljunk! -Szólt fel Pléhpofa.Majd mindannyian felszálltunk és elindultunk a megfelelő irányokba.
Északra menve egyre hidegebb volt,kicsit vacogtunk Viharfelhővel de nem fordulhattunk vissza csak ezért.Jól körül néztünk,majd egyszer a jeges ködben észre vettünk egy hatalmas jég tömböt,olyan volt mint egy Gnúvad fújta volna.Viharfelhővel nehezen leszedtünk egy kisebb kristályt és azzal a lendülettel haza is mentünk.Mire haza értünk be is sötétedett,már mindenki otthon volt és persze a lányok csináltak egy jó nagy adag Yak pörköltet.Leültünk az asztalokhoz,a Nagy Teremben és vacsora közben megbeszéltük a terveket.
-Látom csak Halvér és Vadász talált nyomot a vadon élő Gnúvadokra,ugye? -Szólt fáradtan Hablaty ránk nézve majd a többiekre.
-Igazából csak elméletem van,de ez is nyom! -Halvér lassan a második tányért vágta be,én meg még csak a felét ettem meg az első tálnak.
-Én meg csak egy darab kristályt hoztam.
-Csak egyet?! -Nézett rám meglepve Hablaty. -Szóval azt mondod hogy több is van?
-Igen,egy egész hegy van,de csak nem gondoltad hogy elhozom az egészet!
-Északra mentél ugye? Akkor ....merre álltak a tüskék?
-Északra,de ugye nem azt jelenti amire gondolok,ugye? -Aggódva néztem Hablatyra,ő meg rám.Astrid is idegeskedni kezdet ahogy csak Valka és Pléhpofa is.
-De,sajnos arra... -Nyelt nagyot Hablaty,majd folytatta a vacsorát.Mindenki csöndben folytatta,mi ketten kicsit idegesek voltunk,de erre Takonypóc is ráad egy adaggal.
-Most akkor mi lesz? Itt várunk míg értünk nem jön a baj?
-Mit tehetnénk szerinted? Semmit nem tudunk...azon kívül hogy itt a baj a nyakunkon! -Szólt oda Hablaty kicsit dühösen.
-Pont ez a baj,fiam! Itt a baj a nyakunkon! És a legrosszabb az ilyen bajokban,hogy tehetetlenek vagyunk. -Halkan meg fogta Hablaty vállát Pléhpofa. -De mi,mindenre készek vagyunk!
-Apa,nem tudjuk hogy honnan jöhetnek,és...és Astrid terhes! Ha akkor jönnek mikor...én nem tudom hogy kibírnám hogy elveszítenélek titeket....bárkit! -Hablatynak már könnyezett a szeme a dühtől és a félelemtől.Pléhpofa csak komor tekintettel figyelte,majd nagyot nyelt és hallgatott. -Főként titeket nem...
Senki egy árva szót nem szólt,mindenki figyelte Hablatyékat,majd lassan leültek és folytatták a vacsorát.Nagy csönd volt akkor a Nagy Teremben.Rettentően féltem,olyan volt mint mikor elvesztettem a bátyám,amikor leégett a falunk és egy árva lelket nem találtam.De akkor azonban örültem neki,mert így jobban megerősödik köztünk a kapcsolat,bármilyen is legyen az a kapcsolat.
-Hé,pajti! Jól vagy? -Próbálta nyugtatni Fogatlant,és sikerült neki.Majd a nyílt tengerre nézett.
-Csak egy Gnúvad tud így hívni egy sárkányt... -Szólt halkan Takonypóc.
-Ez igaz,talán van még több Gnúvad erre? -Miközben ránéztem Hablatyra,ő egyből elfordította a fejét a tengerre.
-Meg lehet,de akkor még óvatosabbnak kell lennünk. -Szóltam oda,majd Viharra pattantam. -Elmegyek körül nézek,hátha találok valami jelet.
-Ez egy jó ötlet,menj Északra,Takonypóc megy Délre,Apa te menj kérlek Keletnek,én meg megyek Fogatlannal Nyugatra. -Mosolyodott el Hablaty majd ő is felszállt Fogatlannal.
-Okés akkor induljunk! -Szólt fel Pléhpofa.Majd mindannyian felszálltunk és elindultunk a megfelelő irányokba.
Északra menve egyre hidegebb volt,kicsit vacogtunk Viharfelhővel de nem fordulhattunk vissza csak ezért.Jól körül néztünk,majd egyszer a jeges ködben észre vettünk egy hatalmas jég tömböt,olyan volt mint egy Gnúvad fújta volna.Viharfelhővel nehezen leszedtünk egy kisebb kristályt és azzal a lendülettel haza is mentünk.Mire haza értünk be is sötétedett,már mindenki otthon volt és persze a lányok csináltak egy jó nagy adag Yak pörköltet.Leültünk az asztalokhoz,a Nagy Teremben és vacsora közben megbeszéltük a terveket.
-Látom csak Halvér és Vadász talált nyomot a vadon élő Gnúvadokra,ugye? -Szólt fáradtan Hablaty ránk nézve majd a többiekre.
-Igazából csak elméletem van,de ez is nyom! -Halvér lassan a második tányért vágta be,én meg még csak a felét ettem meg az első tálnak.
-Én meg csak egy darab kristályt hoztam.
-Csak egyet?! -Nézett rám meglepve Hablaty. -Szóval azt mondod hogy több is van?
-Igen,egy egész hegy van,de csak nem gondoltad hogy elhozom az egészet!
-Északra mentél ugye? Akkor ....merre álltak a tüskék?
-Északra,de ugye nem azt jelenti amire gondolok,ugye? -Aggódva néztem Hablatyra,ő meg rám.Astrid is idegeskedni kezdet ahogy csak Valka és Pléhpofa is.
-De,sajnos arra... -Nyelt nagyot Hablaty,majd folytatta a vacsorát.Mindenki csöndben folytatta,mi ketten kicsit idegesek voltunk,de erre Takonypóc is ráad egy adaggal.
-Most akkor mi lesz? Itt várunk míg értünk nem jön a baj?
-Mit tehetnénk szerinted? Semmit nem tudunk...azon kívül hogy itt a baj a nyakunkon! -Szólt oda Hablaty kicsit dühösen.
-Pont ez a baj,fiam! Itt a baj a nyakunkon! És a legrosszabb az ilyen bajokban,hogy tehetetlenek vagyunk. -Halkan meg fogta Hablaty vállát Pléhpofa. -De mi,mindenre készek vagyunk!
-Apa,nem tudjuk hogy honnan jöhetnek,és...és Astrid terhes! Ha akkor jönnek mikor...én nem tudom hogy kibírnám hogy elveszítenélek titeket....bárkit! -Hablatynak már könnyezett a szeme a dühtől és a félelemtől.Pléhpofa csak komor tekintettel figyelte,majd nagyot nyelt és hallgatott. -Főként titeket nem...
Senki egy árva szót nem szólt,mindenki figyelte Hablatyékat,majd lassan leültek és folytatták a vacsorát.Nagy csönd volt akkor a Nagy Teremben.Rettentően féltem,olyan volt mint mikor elvesztettem a bátyám,amikor leégett a falunk és egy árva lelket nem találtam.De akkor azonban örültem neki,mert így jobban megerősödik köztünk a kapcsolat,bármilyen is legyen az a kapcsolat.
*Flashback*
Akkor eszembe jutott hogy hogyan találkoztam Viharfelhővel.Nem sokkal később miután elvesztettem mindenem,a leégett faluban kutakodtam.Fegyver,élelem vagy egyáltalán ember után.Az egyik ház mellet megálltam és hallottam valami kaparást,kicsit félve de szét toltam az égett fa rönköket és deszkákat.Mikor megláttam rettentően megrémültem,a futás járt az eszemben de nem tudtam megmozdulni.Egész fiatal voltam,még nem is láttam ilyen közelről egy hatalmas sárkányt.Be volt ragadva,a fél ház csak rajta feküdt és mozdulni sem bírt.A fa rakás alatt figyelt engem,rettegtem tőle,ahogy próbált meg mozdulni akkor csak jobban beszorította magát.
Nem is tudom hogyan,de oda másztam lassan és segítettem leszedni az égett deszkákat.Azt sem tudom hol járt az eszem,hogy segítek egy sárkánynak,de megtettem és ezek szerint jól tettem.
Folytatjuk...
