Sárkányok Lovagjai 2
Messze van a határ
3.fejezet
*Egy idióta vagyok....*
Ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben,egész végig.Ezen kívül elkapott a síró görcs.Nem bírtam magammal,Vihar hátán ülve zokogtam.Ő csak próbált dorombolni,amitől valamennyire megnyugodtam,de még mindig zokogtam.
Viharfelhő lassan elfáradt így egy közeli szigeten telepedtünk le. Ő csak folyamatosan dorombolt,szinte megállás nélkül úgy dörgölőzött hozzám.Egy kis tűz rakás mellet ültünk,fáradtak voltunk és éhesek is.Lassan felálltam és néhány közeli bokorból szedtem bogyókat,finomak voltam és ehetőek is.Vihar is evett belőle,de ettől ő nem lakott jól.Este fele épp durmoltunk mikor Vihar a szarvával bökdösni kezdett.Felébredtem és láttam ahogy egy-két bokor csak úgy megrezzen.Egyből elő is kaptam az íjam és a bokrok felé tartottam.Viharfelhő is morgott halkan és a bokrok felé nézett.
Ekkor hirtelen Farkasszem ugrott elő a bokrok mögül.Majdnem rá is lőttem,de még jó hogy nem tettem.Üvöltve szóltam rá.
-Thor szerelmére,Farkas mi a frászt keresel te itt!?
-Jöttem utánad! -Mosolyogva közölte,mintha csak bújócskáztunk volna.
-HOGYAN?!
-Anyu szájkányával! Vihajjbogájjal! -Mutatott rá ,ahogy az árnyékban,a fák között szlalomozik.
-Thor...szakállára!...és anyád tudja? Minek is kérdem,persze hogy nem tudja! -Ledobva magam a földre a fejemet fogtam.Persze Farkas aggódva jött oda és ült az ölembe,felfele nézve.
-Miéjt mentél el?
-Hjaj....Ez egy,hosszú történet...
-Akkor elmeszéled? -Kíváncsian kukkolt az ölemből.Nagy levegőt véve,a fejét simogatva nekiálltam.
-Nos,lehet tudod.De nekem van egy bátyám.Akit nagyon,de nagyon régóta nem láttam,és szeretném megkeresni.De ha otthon kell lennem,veletek,nem tudom megkeresni.
-Akkor miéjt nem mész apájékkal? Ők mindig szegítenek!
-Tudom...De szeretném ezt egyedül megtenni! Azért kértem meg a legjobb barátomat hogy vigyázzon rátok.
Csöndben nézett rám,majd lehajtotta a fejét és Viharbogarat nézte.
-Akkoj,baj hogy itt vagyok?
-Nos....erre nem tudok,választ adni.Mert nagyon kedves tőled hogy utánam jössz.De nem tudsz segíteni.De mással igen.
Szinte felcsillant a szeme és mosolyogva nézett rám.Mint egy kis fénysugár.
-Miben?!
-Azzal,hogy most fogod magad,felszállsz Viharbogárra és haza repülsz,és nem mondod el hogy találkoztál velem.Senkinek! Rendicsek?
-Jendicsek! Ez a mi titkunk?
-Pontosan! Na,megetettem Viharbogarat és mehettek!
Felállva,Farkast félre állítva megetettem Vihart és felültettem rá a fiút.Izgatottan fogta a nyerget és mosolyogva bámult.
-Rendben.Mehettek is! Ígérd meg nekem hogy senkinek,de senkinek,még a szüleidnek sem árulod el!
-Jendben! Megígéjem! -Lassan elindítottam Viharbogarat,fel is szállt és az éjszakában el is tűntek.Bíztam Farkasban,nem buta kölyök mint én voltam akkoriban.Be tartja a szavát,bármi áron.
Ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben,egész végig.Ezen kívül elkapott a síró görcs.Nem bírtam magammal,Vihar hátán ülve zokogtam.Ő csak próbált dorombolni,amitől valamennyire megnyugodtam,de még mindig zokogtam.
Viharfelhő lassan elfáradt így egy közeli szigeten telepedtünk le. Ő csak folyamatosan dorombolt,szinte megállás nélkül úgy dörgölőzött hozzám.Egy kis tűz rakás mellet ültünk,fáradtak voltunk és éhesek is.Lassan felálltam és néhány közeli bokorból szedtem bogyókat,finomak voltam és ehetőek is.Vihar is evett belőle,de ettől ő nem lakott jól.Este fele épp durmoltunk mikor Vihar a szarvával bökdösni kezdett.Felébredtem és láttam ahogy egy-két bokor csak úgy megrezzen.Egyből elő is kaptam az íjam és a bokrok felé tartottam.Viharfelhő is morgott halkan és a bokrok felé nézett.
-Thor szerelmére,Farkas mi a frászt keresel te itt!?
-Jöttem utánad! -Mosolyogva közölte,mintha csak bújócskáztunk volna.
-HOGYAN?!
-Anyu szájkányával! Vihajjbogájjal! -Mutatott rá ,ahogy az árnyékban,a fák között szlalomozik.
-Thor...szakállára!...és anyád tudja? Minek is kérdem,persze hogy nem tudja! -Ledobva magam a földre a fejemet fogtam.Persze Farkas aggódva jött oda és ült az ölembe,felfele nézve.
-Miéjt mentél el?
-Hjaj....Ez egy,hosszú történet...
-Akkor elmeszéled? -Kíváncsian kukkolt az ölemből.Nagy levegőt véve,a fejét simogatva nekiálltam.
-Nos,lehet tudod.De nekem van egy bátyám.Akit nagyon,de nagyon régóta nem láttam,és szeretném megkeresni.De ha otthon kell lennem,veletek,nem tudom megkeresni.
-Akkor miéjt nem mész apájékkal? Ők mindig szegítenek!
-Tudom...De szeretném ezt egyedül megtenni! Azért kértem meg a legjobb barátomat hogy vigyázzon rátok.
Csöndben nézett rám,majd lehajtotta a fejét és Viharbogarat nézte.
-Akkoj,baj hogy itt vagyok?
-Nos....erre nem tudok,választ adni.Mert nagyon kedves tőled hogy utánam jössz.De nem tudsz segíteni.De mással igen.
Szinte felcsillant a szeme és mosolyogva nézett rám.Mint egy kis fénysugár.
-Miben?!
-Azzal,hogy most fogod magad,felszállsz Viharbogárra és haza repülsz,és nem mondod el hogy találkoztál velem.Senkinek! Rendicsek?
-Jendicsek! Ez a mi titkunk?
-Pontosan! Na,megetettem Viharbogarat és mehettek!
Felállva,Farkast félre állítva megetettem Vihart és felültettem rá a fiút.Izgatottan fogta a nyerget és mosolyogva bámult.
-Rendben.Mehettek is! Ígérd meg nekem hogy senkinek,de senkinek,még a szüleidnek sem árulod el!
-Jendben! Megígéjem! -Lassan elindítottam Viharbogarat,fel is szállt és az éjszakában el is tűntek.Bíztam Farkasban,nem buta kölyök mint én voltam akkoriban.Be tartja a szavát,bármi áron.
Folytatjuk...
