Sárkányok Lovagjai 2
Az első nap
3.fejezet
Lassan 3 év után eljött az első nap!
Alig vártam hogy bele kezdjek.Hozzá téve csak 1 éve házasodtunk össze Kőfejjel és ő is izgatottan várta.Egyből is siettünk Hablatyékhoz,az ajtó előtt vártunk egy kis ideig majd Pléhpofa nagy vigyorral kinyitotta az ajtót.
-Na! Meg is jöttetek! A kis unokám,már alig várt titeket!
-Gondoltuk! Mi is alig vártuk ezt a napot. -Lassan bementünk a házban,ahol épen Astrid és Hablaty dédelgette a kis fiúkat.Farkasszem lett a neve,és szerintem érthető is hogy miért.Pléhpofa volt az aki adta neki a nevét,és érdekes módon Hablatyék bele is egyeztek,tetszett nekik is.
-Na,végre hogy meg vagytok! Ígérem sietünk haza ahogy tudunk! Csak néhány napra leszünk el. -Szólt oda Astrid Farkast az ölében tartva.
-Rendben,mi is jók leszünk! Ígérjük!
-Nem lesz semmilyen repülgetés míg el leszünk ugye? -Gyanakvóan pillantott rám Hablaty,de e mellet mosolygott is.
-Jó,nem lesz semmi ilyen! Legalább is megpróbáljuk... -Halkan nevette el magát Kőfej,ahogy rám nézett.
Astrid oda adta Farkast,majd felvették a táskájukat és Pléhpofáékkal elindultunk mindannyian a kikötőhöz.Lassan felszerelkeztek a hajóra majd a sárkányok is felszálltak.Hablatyék oldalról integettek nekünk,mi meg vissza,Farkas pedig kicsit szomorkásan de vissza integetett.
Órákkal később míg megetettük,mert nem a legegyszerűbb művelet volt az,kint sétálgattunk.
-Na,jól van Farkas! Míg Kőfej takarít és elmosogat,addig mi,kicsit el lógunk! Mit szólsz ehhez?
Farkas csak értetlen arccal nézett rám,csorgó nyállal,amit miután letöröltem egy nagy kendővel magamra kötöttem és felszálltam Viharra.Ő is csak nézte az apróságot,jól megszaglászta majd dorombolni kezdet neki.A kicsi csak hozzám bújt,én megsimogattam a hátát majd lassan felszálltunk.
Kis repülgetés után,fent a felhők felett lebegtünk.Farkasnak eléggé tetszett,de még mindig félt.
-Egyszer ha nagy leszel,és ha apád megengedi akkor neked is lehet saját sárkányod! Ahogy szinte mindenki másnak! -Simogattam neki a fejét,amire fel is figyelt majd nevetve és gyengén ütögette Vihar nyergét.
Kicsit később épp mikor vissza felé tartottunk volna sárkány szárny csapkodásokat hallottunk,ismerősek voltak ezért oda is szóltam.
-Melyikőtök az? -Mosolyogva néztem a felhők közé.Semmi, egyetlen választ sem kaptunk,ekkor egy kicsit megijedtem és rágyorsítottunk hogy minél előbb haza érjünk.
Ekkor hirtelen elénk vágott egy Homok Lidérc.Sötétebb volt mint a többi és egy nagy vágás bolt a mellkasán.Viharral hátrálni kezdtünk,de ezek után el is tűnt.Újra elindultunk kicsit gyorsabban,kicsit aggódtam nehogy bármi baja essen Farkasnak.
Kiderült hogy teljesen rossz irányba haladtunk.A nyílt óceán felett lebegtünk szinte,gondolkozva hogy merre lehet legalább egy sziget ami elég biztonságos.Megint hallottam a Homok Lidércet,megálltunk és megvártam míg közelebb jött.Nem akart bántani csak előttünk csapkodta a szárnyát,hogy helyben maradjon.Kicsit bátortalanul de oda szóltam.
-Hol a gazdád,Lidérc? -Ő csak morgott egy nagyot majd hátra fordult és a levegőbe üvöltött.A felhők közül elő repült egy másik Viharszelő,akkora volt mint Vihar de barna árnyalatokban és mintha valaki ült volna rajta.
-Ki van ott! Mutasd magad! -Szóltam oda,közben hátráltattam Vihart,hogy ha baj van tudjunk menekülni.Egy szót sem szólt,viszont Vihar csak boldogan közelebb repült,mintha ismerte volna őket.
-Héhé! Haver! Ismered őket? -Néztem rá,de csak dorombolva közeledett a másik Viharszelőhöz.Ahogy a másik is,dorombolt és boldogan dörgölte a fejét Viharfelhőhöz.Mikor felnéztem...azt hittem el ájulok.A...A lovasa annak a Viharszelőnek....
-Na,végre hogy meg vagytok! Ígérem sietünk haza ahogy tudunk! Csak néhány napra leszünk el. -Szólt oda Astrid Farkast az ölében tartva.
-Rendben,mi is jók leszünk! Ígérjük!
-Nem lesz semmilyen repülgetés míg el leszünk ugye? -Gyanakvóan pillantott rám Hablaty,de e mellet mosolygott is.
-Jó,nem lesz semmi ilyen! Legalább is megpróbáljuk... -Halkan nevette el magát Kőfej,ahogy rám nézett.
Astrid oda adta Farkast,majd felvették a táskájukat és Pléhpofáékkal elindultunk mindannyian a kikötőhöz.Lassan felszerelkeztek a hajóra majd a sárkányok is felszálltak.Hablatyék oldalról integettek nekünk,mi meg vissza,Farkas pedig kicsit szomorkásan de vissza integetett.
Órákkal később míg megetettük,mert nem a legegyszerűbb művelet volt az,kint sétálgattunk.
-Na,jól van Farkas! Míg Kőfej takarít és elmosogat,addig mi,kicsit el lógunk! Mit szólsz ehhez?
Farkas csak értetlen arccal nézett rám,csorgó nyállal,amit miután letöröltem egy nagy kendővel magamra kötöttem és felszálltam Viharra.Ő is csak nézte az apróságot,jól megszaglászta majd dorombolni kezdet neki.A kicsi csak hozzám bújt,én megsimogattam a hátát majd lassan felszálltunk.
Kis repülgetés után,fent a felhők felett lebegtünk.Farkasnak eléggé tetszett,de még mindig félt.
-Egyszer ha nagy leszel,és ha apád megengedi akkor neked is lehet saját sárkányod! Ahogy szinte mindenki másnak! -Simogattam neki a fejét,amire fel is figyelt majd nevetve és gyengén ütögette Vihar nyergét.
Kicsit később épp mikor vissza felé tartottunk volna sárkány szárny csapkodásokat hallottunk,ismerősek voltak ezért oda is szóltam.
-Melyikőtök az? -Mosolyogva néztem a felhők közé.Semmi, egyetlen választ sem kaptunk,ekkor egy kicsit megijedtem és rágyorsítottunk hogy minél előbb haza érjünk.
Ekkor hirtelen elénk vágott egy Homok Lidérc.Sötétebb volt mint a többi és egy nagy vágás bolt a mellkasán.Viharral hátrálni kezdtünk,de ezek után el is tűnt.Újra elindultunk kicsit gyorsabban,kicsit aggódtam nehogy bármi baja essen Farkasnak.
Kiderült hogy teljesen rossz irányba haladtunk.A nyílt óceán felett lebegtünk szinte,gondolkozva hogy merre lehet legalább egy sziget ami elég biztonságos.Megint hallottam a Homok Lidércet,megálltunk és megvártam míg közelebb jött.Nem akart bántani csak előttünk csapkodta a szárnyát,hogy helyben maradjon.Kicsit bátortalanul de oda szóltam.
-Hol a gazdád,Lidérc? -Ő csak morgott egy nagyot majd hátra fordult és a levegőbe üvöltött.A felhők közül elő repült egy másik Viharszelő,akkora volt mint Vihar de barna árnyalatokban és mintha valaki ült volna rajta.
-Héhé! Haver! Ismered őket? -Néztem rá,de csak dorombolva közeledett a másik Viharszelőhöz.Ahogy a másik is,dorombolt és boldogan dörgölte a fejét Viharfelhőhöz.Mikor felnéztem...azt hittem el ájulok.A...A lovasa annak a Viharszelőnek....
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése