Feszegettük a rácsot de sehogy nem mozdult meg.Hiába próbálkoztunk de semmi nem segített.
-Jól van,ez nem jött össze. Akkor...nézzük. -Elkezdtem keresni a ketrec egyik gyenge csavarját,de még olyan sem volt.
-Fantasztikus! -Szólt hangosan Takonypóc majd neki dőlt a ketrecnek. -Itt fogunk meghalni! Szuper!
-Jól van ezt már hallottam egyszer! -Szólt rá Astrid. -Nincs semmi amivel kitudnád nyitni Vadász?
-Nincs,Viharnak meg letörne a szarva is! Nem tudom elképzelni hogy hogyan csinálták ezt a ketrecet!
-Jaj,csak Hablatynak meg Pléhpofának ne essen bajuk! -Szinte már sírva mondta Valka,rettentően aggódott értük.
-Nem lesz semmi bajuk,csak tegyetek úgy mint eddig,kitalálok valamit! -Majd felpattantam Viharra és vissza indultam a csapdákhoz,illetve Viharbogárhoz.Újra szét nyitottuk a csapdát és nagy nehezen bekötöttem a lábát.Valamennyire rá tudott állni,de nem is foglalkozott vele.Egyből fel repült mi meg alig bírtunk utána menni.
Ugyanoda mentünk vissza ahonnan jöttünk,még mindig senki nem volt ott,csak a többiek.Viharbogár nehezen szállt le,fel is borult de sántítva a ketrechez döcögött.Astrid a rácson keresztül simogatta a fejét.
-Thor szerencséjére! Nincs semmi bajod Viharbogár! -Viharbogár is örült Astridnak,egy lábon állva csak dörzsölődött a ketrecnek.
-Jól van most hogy itt vagyunk,ki tudja nyitni a ketrecet? -Néztem Astridra.
-Elvileg ki tudja....csak találjam meg azt aki bántotta az én kis Viharbogaramat!
-Akkor jó,ezzel is haladunk! Vihar addig szaglász körül! -Mutattam a rétre Viharfelhő mögött,és el is indult.Viszont nagyon aggódtam érte,de nem hagyhattam őket ott.Nehezen de kinyitotta Viharbogár a ketrec ajtaját,ki is jöttek a srácok de nem tartott sokáig ez az ünnep.Amennyire tudtunk eldöcögtünk Viharbogárral nagyjából a haza vezető út felé.Hiába nézegettem a hátam mögé nem láttam Vihart.
-Menjetek tovább megkeresem Viharfelhőt!
-Ne menj Vadász,nincs értelme! Egy viharszelőről van szó,megtudja magát védeni! -Szólt oda Takonypóc.
-Igaza van,most az egyszer.Mindegy,Vadász,nem lesz semmi baja Viharnak! -Nézett rám Astrid,Viharbogarat támasztva.Nagyot sóhajtottam,majd vissza mentem hozzájuk és segítettem nekik.
Alig értük el a rét szélét de már lőni kezdtek ránk.Elbújtunk a fák mögé,hogy ne sérüljünk meg.
-Szuper,most nem a ketrecben fogunk meghalni hanem itt! -Szólt hangosan újra Takonypóc.
-Legalább egyszer igazad volt annak örülj! -Szólt újra Astrid rá.
-Fejezzétek már be! -Ordítottam rájuk. -Van ennél jobb dolgunk is! Valahogyan ki kell innen jutnunk!
Körbe néztem de csak az erdős rész volt az egyik út,a másik pedig a ránk vadászó vikingek voltak,és a legnagyobb baj meg az volt hogy az erdőn keresztül Viharbogár nem fér el.Ennél nagyobb bajom meg nekem volt,hogy mi lett Viharfelhővel.
-Rendben,Valka add ide a kapucnid! -oda másztam hozzá,és egy maréknyi Sikló tüskéből kis zászlót készítettem.Nem a legnagyobb volt,de reménykedtem hogy látható lesz.
-Most mire készülsz? -Nézett Takonypóc értetlenül.
-Feladom magam,van jobb ötleted?
-Jaj persze! Hősködj még,és én vagyok "hercegnő" !
-Miért van kedved neked csinálni ezt?! -Szóltam neki vissza.
-Nincs,csináld csak... -Fordult el,de láttam ahogy vissza nézett rám.Lassan meglengettem a zászlót a fa mögül kirakva a kezem.Nem folytatták a lövéseket.Lassan felálltam,nagy levegőt vettem és kimentem a rétre,lassú léptekkel.10-15 viking állt velem szemben,íjjakkal felszerelve.Kivéve egy,ő középen állt,lassan fel tettem a kezem.
-Ki vagy idegen? -Kérdeztem szúrósan nézve rá.
-Miért,te ki vagy?
-Én kérdeztem előbb,és ha már én vagyok elkapva,akkor nekem van elsőbbségem,nem?
-Okosnak tűnsz,nem úgy mint a többi viking akiket elkaptunk.
-Őket jobb ha elengeded! -Szóltam oda neki majd le engedtem a karjaim.
-Oh,talán barátaid?
-Pontosan,jobb ha elengeded őket!
-És mit ajánlasz érte? Tudod,mindennek van ára. -Vigyorogva tette keresztbe a kezeit.
-Magamat,én sokkal értékesebb vagyok mint ők.Okosabb,erősebb és jóképűbb. -Próbáltam nyugodt maradni és "eladni magamat" hátha sikerül kijuttatnom Hablatyékat.
-Úgy gondolod? Hmm...jobban bele gondolva,igazad van! -Majd intett az embereinek akik elő húztak két ketrecet,az egyikben Pléhpofa volt,a másikban Fogatlan és Hablaty.Bólintottam nekik,majd levettem a sisakom.
-Engedje el őket! -Szóltam az idegennek.
-Azonnal de előtte,lekötöznek téged az embereim.Nehogy szökés gondolata is megüsse a fejed! -Nagyot sóhajtottam,majd magam elé tettem a kezeim,úgy hogy össze érjenek a csuklóim.Egy viking oda jött és össze is kötözte a kezem,jó szorosan,még egy kicsit fájt is.Közelebb lökdöstek ahhoz a ketrechez ahol Hablatyék voltak,láttam hogy aggódott értem,de tudta hogy mit kell tennie.Kiengedték őket majd Pléhpofát is,Nem tűnt nagyon nyugodtnak,vagy egyáltalán boldognak.Majd mikor Hablatyot elengedték az apjához lépett és elé állt,Fogatlan meg mellé,majd őt is elengedték.Engem belöktek a ketrecbe és rám zárták.Nagyot sóhajtottam,és Hablatyékat néztem ahogy az erdő felé sétáltak.
-Hé,lehet egy kérdésem? Idegen... -Szóltam hozzá aggódva.
-Csak nyugodtan! Szeretek beszélgetni illetve ismerkedni.
-Láttatok egy fekete-fehér Viharszelőt?
-Oh,meglehet,de azt tudom hogy kaptunk el Viharszelőt! -Mondta boldogan,szinte már nevetve.Csak Thornak tudtam imádkozni hogy ne Viharfelhő legyen az akit elkaptak.
-Rendben... -Nagyot nyelve csak az eget bámultam egész úton.
Folytatjuk...
