Sárkányok Lovagjai 2 - 1.fejezet 7.rész : Döntések

Sárkányok Lovagjai 2

Döntések

 

 Hablaty nagyban nézte a Gnúvadot,óvatosan végig simította a szarvát.

-Nos,nem hagyhatjuk a sorsára.De haza sem vihetjük...Apa megörülne! -Mondta ránk nézve. 

-Hablaty,mit tegyünk? -Astrid aggódva nézett rá,közben közelebb lépet hozzá majd át is ölelte.

-Nos,haza nem vihetjük,de a gyerek kori szigetetekre igen,nem? A...A hogy is hívják...-Gondolkodtam el,de nem jutott az eszembe,pedig annyit emlegették,sőt olyan jó történeteket meséltek,rendesen hiányoltam hogy nem voltam ott!
-A "Sárkány perem"? -Szólal meg Astrid. - Meg van még az a sziget? Egyáltalán még a felszínen van? -Mosolyodott el Astrid.
-Biztos meg van! Oda visszük,ott elfér és elég közel van ahhoz hogy elérje bármelyikünk. -Bátran mondja Hablaty.
-Na-na-na! Hé! Lassítsunk! ...Először is,miért kéne "haza " vinnünk? Nem úgy volt hogy ha sebesült sárkányt találunk akkor hagyjuk a természetre? -Förmedett ránk Takonypóc. 
-De....de nem hagyhatjuk csak úgy itt! -Szólok Takonyra. 
-Én ebbe nem megyek bele! És ha ellenünk van?! -Dühösen kezd beszélni,amit én rettentően utálok. 
-Engem meg nem érdekel hogy a "hercegnőnek" mit tetszik vagy mi nem! -Szólok rá.Nem számítottam volna arra hogy nekem is ugrik.Hablaty és a többiek tátott szájjal néztek minket verekedés közben,majd Astrid elkezdte lerángatni rólam Takonypócot.Engem meg Valka próbált megállítani.Sajnos vagy nem sajnos kaptam egyet a szememre,jó vöröses volt már akkor.
-Srácok most már elég! -Szólt oda Hablaty majd közénk állt. -Ennek semmi értelme,sem ennek sem semmilyen belső vitának! 
-Csak érjünk haza majd ott is kapsz! -Ordított rám.
-Oh igen?! Csak érjek én is haza és ami elsőként a kezembe kerül azzal ütlek agyon! -Ordítoztam már én is.
-Na jó most már elég! -Szólt ránk Hablaty de sok értelme nem volt,csak egymást figyeltük. - Oké,én sajnálom srácok de-   -És abban a pillanatban csak az öklét éreztem a másik szememen amitől meg is ijedtem.Takonypóc is kapott és ő is megszeppent.
-Na,most hogy már befejeztétek,megbeszélhetnénk a dolgokat? -Ropogtatta meg az ökleit Hablaty.
-Igen...-Mondtam halkan miután elengedett Valka.
-Rendben. -Szólt durcásan Takony s őt is elengedte Astrid.
-Nos,akkor...Ott tartottunk hogy,elvisszük Sárkány Peremre,és valaki mindig őrködik ott,lehetőleg kettesével,és csak azért is ti lesztek azok! -Bámulva néztük Hablatyot,még a lányok is.
-Öhm Fiam,biztos hogy jó ötlet? Most is össze kaptak mint két Rémség egy szem halon! -Szólt aggódva Valka majd megfogta Hablaty vállát.
-Tudom,de ez lesz nekik a legjobb edzés!

-Én nem fogok mindig ott lenni hogy széjjel szedjelek titeket.Úgyhogy mostantól együtt kell dolgoznotok! -Nézett ránk dühösen,keresztbe tett karokkal. -És hogy ezt megbeszéltük,kezdjünk neki a dolgoknak! -Kicsit vidámabban nézett mindannyiunkra.
Szépen és lassan felültek a sárkányaikra kivéve mi,mi maradtunk,csak Takonypóc és én. Azt hittem hogy neki ugrok de nem tettem.Próbáltam türtőztetni magam,ami sikerült egy ideig.Addig ébredezni kezdett a Gnúvad,Viharfelhő nagy szemekkel nézte őt,majd meghajolt.A Gnúvad vissza esett újra a földre,jó nagy szelet csapott ami még a homokot is hozott,de mikor eltűnt a homok köd,csak minket nézett.
-Minek próbálkozik egyáltalán? Tudja jól hogy nem bír felállni! -Szól értetlen tekintettel Takonypóc.
-Egy kérdés amire én sem tudom a választ,talán túlságosan makacs ahhoz hogy feküdjön. -Mondtam hangsúlyozva,közben szúrósan néztem rá.
-Ha-ha,nagyon vicces,Vadász! -Keresztbe tette a kezét és Kampó mellé ült.Én is így tettem,csak Vihar mellé ültem.Ő csak nézett vidáman,mint akinek ez hétköznapi dolog lenne.
-Mikor jönnek már?...Hjaj,remélem legalább Kőfej nem tudja meg. -Mondtam magamnak,aggódó hangon.
-Ja,még te jársz pórul ha megtudja! -Szólt nyugodtan Takonypóc.
-Ezt hogy érted? -Értetlenül emeltem fel a fejem.
-Úgy hogy ha megtudja még ki is belez!De előtte még meg is ver! -Nézett engem mosolyogva.
-Oh,jó tudni,azt hiszem...-Nyeltem nagyot,majd újra szárny csapkodásokat hallottam,és szerencsémre,vagy szerencsétlenségemre,az ikrek is jöttek.Le szálltak és Kőfej egyből felém rohant,szinte még a nyerget is magával rántotta.A nyakamba ugrott és szorosan ölelt át.Én is vissza öleltem,reménykedve hogy nem üt meg.De nem lehet elkerülni a lehetetlent.Miután elengedett úgy arcon vágott hogy elindult az orrom vére,s még hátra is estem,Fafej csak tátott szájjal nézett,úgy mint mindenki más.Én csak a vérző orromat fogtam megszeppenve.
-Ha még egyszer!...Ha megtudom hogy verekedni mersz,ilyen kis Takonypóccal meg bárki mással! Én megoldom hogy máshol is vérezz! -Ordított rám,majd felrántott és szorosan magához ölelt. -Már csak azért is mert csak én üthetlek meg...Egyedül csak én! -Szorongatott engem én meg mozdulni sem mertem,csak néztem ahogy folyik a vér az orromból.Még Viharfelhő is meglepődött.
-Nos,miután befejeztétek a "szerelmeskedést" ideje lenne hozzá látni a dolgunkhoz. -Szólt nyugodtan Fafej,Töff hátáról.
-Na jól van,ti ketten menjetek haza,innentől megoldjuk a dolgokat,illetve...Takonypóc maradsz! -Szólt jó mély hangon Pléhpofa.
-Apa,az én csa-  -Próbált közbe szólni Hablaty,kevés sikerrel.
-De miért én maradok?! Miért nem marad Vadász?! -Mutatott rám Takonypóc,dühösen.
-Mert én azt mondtam! -Mutatott magára Pléhpofa,majd folytatta.-Vadász és az ikrek otthon maradnak,valakinek vigyáznia kell Hibbantra! 
-De apaaa! -Szólt Hablaty már félig könyörgő hanggal. -Ők az én csapatom! 
-Te pedig az én fiam! -Nézett rá,de ettől függetlenül nem állt meg Pléhpofa,amitől Hablaty jól bedurcázott.

Valka csak kuncogott a háttérbe majd megölelte a fiát.
-Jajh! De rég nevettem így! -Szólt hangosan Valka.
-Nos,akkor haza megyünk Viharfelhő! -Simogattam meg a szarvát,majd Kőfejre mosolyogtam.

Folytatjuk...