Sárkányok Lovagjai 2 - 1.fejezet 6.rész : Új jövevény

Sárkányok Lovagjai 2

Új jövevény

 

Nyugodtan repülgettünk,semmi sem zavart meg minket.Majd kicsit később Viharral elértünk egy szigethez,jó nagy volt,talán nagyobb Hibbantnál is. Leszálltunk egy magas pontra majd leszálltam róla.
-Ezt akartad mutatni te kis halzabáló? -Mondtam fáradtan és körülnézve.Persze ő csak izgatottan csóválta a farkát,majd elkezdett lökdösni,egészen a szikla széléig. -Ha meg akarsz ölni akkor nyugodtan te hüllő! -Szóltam rá amitől megroppant majd leült elém és várt.Várt de én nem tudtam semmit.Mikor megfordultam,teljesen ledöbbentem.Olyat láttam amire nem is igazán számítottam.

 

Egy sebesült Gnúvad!Vihar rá nézett majd meglökdösött és szomorkásan nézett rám.Én megsimogattam a szarvait.

-Nyugi,Felhő...Nem hagyom itt,segíteni fogok neki.Csak,még ki kell találnom hogyan... -Fel szálltam rá és oda repültünk elé,csak nyitott szájjal néztem az óriást.Gyönyörű és hatalmas szarvak amik a végére kezdtek elfeketedni.Talán még nagyon fiatal volt.Egészséges,tiszta karmok és mancsok.Mikor leszálltunk elé,csukott szemmel feküdt ott.Leszálltam Viharról és lassan oda sétáltam,megfontolt lépésekkel.Mikor elég közel értem,megsimogattak az állát óvatosan,nehogy felébredjen. Vihar csak dorombolt mögöttem,majd lassan mögém lépegetett.

-Szólnunk kell Hablatyéknak. -Simogattam meg őt is. -Figyelj,te vissza mész és addig noszogatod őket míg utánad nem jönnek,én addig maradok,rendben? -Ő csak furán nézett rám majd megrázta a fejét és lökdösni kezdett. -Vihar! Most nincs idő arra hogy " kölyök vagyok nem tudok egyedül menni anyuci nélkül" játékot játszani.Csak csináld,rendben? -Simogattam meg,de ő csak nézett majd hátrált és fel is szállt.Én csak néztem hogy elszáll Hibbant felé,majd vissza néztem a Gnúvadra,aki már nyitott szemekkel nézett rám.Rettentően megrémültem,hirtelen még levegőt sem mertem venni.

Hatalmas zöldes sárga szemeivel csak nézett majd lassan össze szűkültek azok.Én újra megsimogattam hogy nyugtassam de nem reagált rá.Nagyon megijedtem,azt hittem hogy elpusztult de hallottam ahogy lélegzik.Majd megremegtek a lábai,és megpróbált felállni,rémülten mozdulni sem mertem.Majd azzal a lendülettel amivel próbálkozott,vissza esett a földre.Hatalmas port kavart,én próbáltam védekezni de engem is el lökött a szél.Miután fel keltem újra oda sétáltam és simogattam az állát.Reménykedő szemekkel nézett rám,de azt is láttam hogy félt.Aztán szárny csapkodásokat hallottam,hátra néztem és csak elmosolyodtam,Hablatyék voltak azok.

 

És persze Takonypóc meg Astrid.

Vihar meg sehol sem volt,úgy gondoltam hogy ott maradt.Leszálltak kicsit messzebb majd oda sétáltak hozzánk.

-Thor nevére!..-Mondta halkan Hablaty szinte tátott szájjal. -Ho-hogy került ide? 

-Meg nem mondom neked,de itt van.

-Azt észre vettem! De...de hogyan? -Értetlenkedett a Gnúvadra nézve.

-Hablaty,most mit kezdjünk? -Nézett rá Astrid keresztbe tett kézzel.

-Még nem tudom,ki kéne találni hogy mi a baja...lehet megsebesült. -Nézett a hátára az óriásnak.

-Ugye nem akarjuk haza vinni? -Szólt Takonypóc kicsit ijedten. -Ekkora Gnúvad egyáltalán nem fér el! 

-A szádban biztos elférne amekkora...-súgtam halkan,forgatva a szemeim.

Folytatjuk...