Sárkányok Lovagjai 2 - 1.fejezet 8.rész : Otthoni galambok

Sárkányok Lovagjai 2

Otthoni galambok

 

Felszálltunk a sárkányainkra,és még az utolsó pillanatba vissza néztem,akkor már a Gnúvadot próbálták felállítani.Fél órával később már otthon voltunk,Kőfejjel egyből a házba mentünk,ott egyből kaptam még egy pofont amit már nem értettem,csak az arcomat fogva rá néztem.

-Ezt most miért kaptam? 

-Mert még mindig dühös vagyok rád! -Mosolyogva keresztbe tette a karját. 

-De...de már megadtad! Megkaptam a büntetésem! -Morgolódtam magamban.
-Nem érdekel! -Majd mosolyogva leült az ágyra,én durcisan mellé ültem de még mindig csak a vörös arcomat fogtam. -Jól van,sajnálom,csak aggódtam érted! -Puszilta meg Kőfej hirtelen,majd át is ölelt.
-Akkor is fáj...
-Jól van naaa! -Kuncogva ölelt szorosabban. -Amúgy arra gondoltam...
-Jaj,ne...
-Hogy mi is,azt csinálhatnánk mint Astridék. -Kicsit kikerekedett a szemem,teljesen megállt a szívem néhány másodpercre.
-Ho-hogy érted?! -Néztem rá kicsit elvörösödve,mert valószínüleg tudtam hogy mire gondol.
-Tudod,te! -Bökte meg az oldalam vigyorogva.
-Az lehet hogy tudom,de nem biztos hogy egyre gondolunk!
-Háát,tudod....családot alapítani,meg ilyen marhaságok! -Mosolyodott el jobban,én azt se tudtam hogy hova nézzek.
-De,de...de! Na álljon meg a menet! -Pattantam fel az ágyról. -Te azt akarod,hogy vegyelek el feleségül,majd....majd te meg én...és még egy kis gyerek?! -Teljes pánikban voltam már akkor,de Kőfej csak vigyorgott és kuncogott a szemembe.
-Igen,így gondoltam.Pontosan ilyen sorrendbe! -Nevetve felállt és átölelt engem.Én is átkaroltam de csak a gondolatsoromat láttam a szemem előtt.
-De,de te még ahhoz fiatal vagy....én meg,én meg félénk! Nem tudnálak megszólni a hülyeségeid miatt nem hogy majd a fiúnkat! Vagy lányunkat...na mindegy! Nem menne! -Mondtam neki rá nézve,de mintha meg se hallotta volna úgy ölelt tovább.Sóhajtottam,majd szorosabban átöleltem őt.Ezek után még beszélgettünk,meg persze feküdtünk az ágyban,majd csak témától függetlenül rákérdezett Kőfej.
-Akkor most Astridnak gyereke lesz? Mármint akkor neked kell rá vigyázni? Ha mondjuk Hablaty nincs itthon.
-Valószínüleg igen,de remélem hogy nem.
-Jajj ne már! Jó apa lennél!
-De nem az övé! -Nevetek fel. -Hablaty miatt aggódom,ő is eléggé fiatal még az apasághoz,ahogy Astrid is.
-Azt te csak hiszed,nem ismersz minket annyira,mint mi egymást!
-Azt tudom,de én idősebb vagyok nálatok.
-Jól van te! -Bökte meg az oldalam majd felült mosolyogva és elindult kifelé.
-Most hová mész?
-Megnézem Böfföt és Töfföt! -Én is felálltam és utána mentem,de csak az ajtóig,ott megtámaszkodtam és néztem őt ahogy eteti őket.Vidáman vissza nézett vissza rám Kőfej majd oda intett nekem,hogy menjek oda.Lassan oda sétáltam,még nem foglalkoztam Czipzárháttal,de hagyták magukat amikor megsimogattam őket.Kőfej csak kuncogva etette őket,ő is simogatta a fejüket.
-Tudod,nem rossz ötlet.
-Micsoda? -Értetlenül de mosolyogva nézett rám.
-Amit mondtál.
-Mit mondtam? Meg se szólaltam most. -Nagyot sóhajtottam majd vállat rántva válaszoltam.
-Hagyjuk! -Mosolyogva simogattam Böfföt tovább.Hirtelen a nevemet hallottam,egész messziről de hallottam,hátra néztem és megláttam Halvért Bütyökkel.
-Halvér! Mi baj van? -Néztem fel rájuk,mind a ketten eléggé fáradtak voltak.
-Vadász! Thornak hála hogy itt vagy! -Lassan leszállt és lihegve oda sétált.
-Mi a baj Halvér? Mi történt?
-A ...a többiek! Elkapták őket! -Nézett fel rám,aggódva.
-Micsoda? Ki kapta el őket? -Értetlenül és félve néztem Halvérre majd Kőfejre is.
-Nem tudom,deh...deh csapdában vannak!
-Rendben,te és az ikrek itt maradtok és vigyáztok a Hibbantra! Én elmegyek a többiekért.Rendben,Kőfej?
-Rendben,de légy óvatos! -Aggódva nézett rám,én csak bólintottam majd hívtam Viharfelhőt,aki egyből fel is kapott és már is arra az irányba repültünk ahonnan Halvérék jöttek.Kicsit féltem és egész úton remegtem de próbáltam koncentrálni a feladatomra.
Órákkal később már a Sárkány Peremen voltunk,szó szerint mindenhol csapdák voltak.
-Nyugi Vihar,nem hagyom hogy bajod essen! -Simogattam meg a szarvát,de csak rettegve figyelt minden hova.Ahogy tovább szálltunk találtunk egy jó nagy csukott csapdát,kicsit megütögettem és egyből egy sárkány hangját hallottam.Vihar gyorsan szét nyitotta,és Viharbogár ült egyedül benne.Bemásztam és láttam ahogy sérült a lába,nem tudott rá állni.
-Hol van Astrid? -Simogattam a fejét hogy megnyugodjon,de nem nagyon segített.Majd felkapta Vihar a fejét,mintha hangokat hallott volna.Gyorsan vissza zártuk Viharbogarat és miután felszálltam Viharfelhőre hagytam hogy oda repüljön ahova akar.Ketrecekhez vezetett amik az erdő szélén voltak,leszálltunk és körbe néztünk,közelebb mentem és a többiek voltak.Mindannyian ott voltak.
-Hé,itt vagyok! Srácok!
-Vadász! -Szóltak meg mindannyian.
-Hála Thornak hogy itt vagy ! -Szólt aggódva Valka.
-Már hallottam ezt,mindegy,Hablatyék hol vannak? És Pléhpofa? -Feszegetni kezdtem a rácsot de nem jött össze.
-Elvitték őket,be egy barlangba! -Szólt idegesen Astrid és ő is próbált segíteni.
-Kik vitték el?
-Nem tudom de jó lenne ha itt lenne Kampó! -Dühösen ütögette Takonypóc a rácsot.De semmi sem segített.

Folytatjuk...