Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 5.rész : Távozás

Sárkányok Lovagjai 2

Távozás

3.fejezet

-Micsoda? Nem szegheted meg a parancsomat! Vadász! -Ordított utánam Astrid,én meg közben elindultam haza felé,pontosabban Viharfelhő felél.Astrid mint egy zápor úgy követett és üvöltözött utánam,de nem állított meg ez sem.Viszont a többiek is oda értek,Hablaty volt az első aki oda is szólt.
-Mi folyik itt?! Astrid nyugodj már meg! -Próbálta Hablaty megállítani őt,kevés sikerrel,Astrid csak félre lökte őt és tovább viharzott utánam.
-Vadász ha fel mersz szállni a sárkányodra! Én THORRA esküszöm,...olyat teszek amit még te is megbánsz! -Ordított rám szinte teli torokból.
-Akkor megbánom,de amit most teszek azt sohasem fogom! -Szóltam vissza majd Viharra dobtam a nagy táskát,és rákötöttem.
-Hé, elsősorban,mi folyik itt?!  Másod sorban mindenki nyugodjon le,főként ti ketten! -Szólt hozzám Hablaty,amire Vihar is felfigyelt.
-Elmegyek! -Szóltam határozottan majd egy kevés kaját kezdtem a táskákba be pakolni.
-Ó,dehogy mész! -Folytatta Astrid és elindult felém nagy lendülettel,amit Hablaty meg is állított.
-Astrid,maradj nyugton! Aztán...miért is akarsz elmenni Vadász? És hova? Mennyi időre?!
-Nem tudom,de mennem kell!
-Micsoda?! Na,jó elegem van belőletek! Vadász azonnal gyere ide! -Üvöltött most már Hablaty is,mindenki más pedig csak csöndben nézte,én makacs módon felpattantam Viharfelhőre.
-Nem,és nem érdekel mit mondotok! Rock itt fog maradni és vigyázni fog rátok!
-Meg mondom ki fog,kire vigyázni! Viharfelhő rád mielőtt agyon verlek! -Szólt oda Takonypóc,ő is dühösen.
-Vadász,nem mész te sehova! Egyszer elveszítettünk már, még egyszer nem akarunk! Szállj le a sárkányról,MOST! -Hablatynak már vörös volt a feje,és nagyon komolyan gondolta,a szemembe nézett.Ilyennek még nem láttam.De még ez sem állított meg.Makacsul rászóltam Viharfelhőre hogy szálljunk fel,és szegényke rémülten megtette.Kasza csak utána nézett és dorombolt az én sárkányomnak,de hiába,Vihar ahhoz túl hűséges hogy ott maradjon.

-Te teljesen megörültél! Vadász,azonnal gyere vissza! Nem tudod hogy mit művelsz! -Ordította utánunk Hablaty és Astrid,meg mások is,de őket nem értettem tisztán.Csak a szívem dobogott nagyon,majd megszakadt a mellkasom annyira fájt.De tovább kellet mennem...

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 4.rész : Elköszönés

Sárkányok Lovagjai 2

Elköszönés

3.fejezet

-Másról van szó,Rock.

-Akkor,mond el! Eléggé rég beszéltünk már. -Nagyot sóhajtottam majd rá néztem.Persze mint mindig,amióta ismerem mosolyogva nézett vissza rám.

-Nos,hahj...Én,én szeretném ha vigyáznál rájuk...míg elmegyek.

-Oh,oké...csak ne felejts el össze pakolni meg egyebek...egyébként is,mennyi időre mész el?

-Még nem tudom,de valószínű hogy elég sokra...

-Várj,micsoda? -Ebben a pillanatban a mosolya aggódó és értetlen tekintettre váltott. 

-Jól hallottad,haver...még nem tudom mennyi időre megyek el.Ezért kérlek hogy vigyázz rájuk,mert tudom hogy jó vagy abban.

-Na neeeem! Nem játszunk ilyet! Nem rég találkozunk újra és te megint el akarsz tűnni?! -Kicsit már felemelte a hangját de nem tántorított ez meg.

-Kérlek,Rock! Nekem ez fontos! 

-Nekem meg az a fontos hogy TE életben maradj! Nem veszíthetlek el még egyszer...még egyszer nem...-Láttam az arcán az aggodalmat és a félelmet,átéreztem amit ő,hisz én sem akartam őket otthagyni,legalábbis nem örökre.
-Rock,bízz bennem.Vissza fogok jönni... -Lassan megfogtam a vállát,mosolyogtam,amennyire tudtam.Rock csak nagy levegőt vett és egy halvány mosolyt elengedve válaszolt.
-Rendben...de ha nem jössz vissza,én THORRA esküszöm,hogy utánad megyek és egy az összes dologgal amivel lehet icike-picike darabokra kaszabollak! -Szólt hangosan,majd meg borzolta a hajam.
-Köszönöm,tesó. -Egy váratlan pillanatban köhögést hallottam a hátam mögött,mikor hátra fordultam Astrid állt ott.Keresztbe volt téve a karjai és nagyon csúnyán nézett ránk.Mi mint mindig,mosolyogva álcáztuk magunkat.Astridnak szinte lángolt a feje a dühtől,amit én egy nagy nyeléssel kezdtem nyugtatni.
-Oh!...Sze-szervusz Astrid! Mi járatban erre? -A kínos mosolyunk szinte semmit nem ért,valószínű ,hogy minden egyes szavunkat hallotta.

-Ugye csak egy rossz vicc amiről beszélgettek?! -Ordított ránk,mi meg csak mint a rossz gyerekek álltunk ott. -Rock,most ha megkérhetlek...menj a többiekhez! Beszélnem kell Vadásszal!
Rock lassan elballagott, hátra nézelődve, aggódva figyelt minket.Én nagy levegőt véve Astridra néztem,és próbáltam nyugodt maradni.
-Astrid,csak próbálj meg végig hallgatni,kérlek!
-Nem! Most te hallgatsz végig engem! Mi az hogy csak úgy lelépsz?! Hm? Nem mehetsz csak úgy el,Hablaty is ezzel próbálkozott míg el nem mondtam neki hogy terhes vagyok.Te is ezt akarod megcsinálni Kőfejjel?!
-Pont ő miatta megyek el! -Szóltam rá,kicsit megemelve a hangom. -Pont ő miatta akarok el menni,mert már....nem érzem azt, hogy szeretnénk egymást.
-De,...hisz már összeházasodtatok! És ha Kőfejt is megkérdezem ő is ezt fogja mondani? -Még mindig mérgesen nézett rám és úgy is viselkedett.De kevésbé mint a legelején.
-Igen,vele is megbeszéltem a dolgokat,ő hozzá tényleg jobban illik Eret mint én.
Astrid mintha kicserélték volna,egy nagy sóhajjal átölelt,de még mindig éreztem hogy dühös.
-Vadász,akkor sem menekülhetsz el a problémáid elől! Meg kell oldanod,nem eldobnod!
-Másért is el akarok menni,de nem tudok úgy ,hogy tudom hogy bármikor baj lehet,és nincs senki aki tudna rátok vigyázni.Ezért kértem Rock-ot hogy segítsen!
-Akkor sem! Az nem megoldás! -Nem tartott Astrid megnyugvása,újra ,most dühösebben szólt rám.
-De igen! Ehhez a dologhoz ez az egyetlen esélyem! -Újra rá szóltam,szinte már vitáztunk és a fél falu tőlünk zengett.
-Vadász,ha rajtam múlik akkor,akkor sem mehetsz el ha bele pusztulsz is! Ez egy parancs! - Ezt rám ordítva,elgondolkoztam.Már nem érdekelt semmi,makacsul válaszoltam Astridnak.
-Nem érdekel hogy mit parancsolsz! Ha tetszik,ha nem...elmegyek!

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 3.rész : A mesélő

Sárkányok Lovagjai 2

A mesélő

3.fejezet

-Kaszás és Lidérc? Igazán érdekes nevek,de ha nem árulsz el minket,nincs vele semmi bajom! -Szólt oda Takonypóc vigyorogva.

-Miért árulnálak el titeket? Hisz egy régi jó barátot látni,és az új családját...számomra a legjobb élmény.

-Ennek én is örülök. -Mosolyogva nézett Hablaty ránk majd felkapta a fiát és Fogatlan hátára tette.

-Hablaty,bocsáss meg hogy,elkóboroltunk...én csak meg akartam neki mutatni egy kis részét a világunknak. -Mondtam Hablatynak de hiába oda se figyelt,csak Fogatlannal foglalkozott,meg a családjával.Kis beszélgetés és ismerkedés után szinte mindenki elindult a Hall-ba.Beérve leültünk a nagy asztalhoz és neki láttunk az ebédhez,épp időben.Egy kisebb beszélgetés közben Astrid feltette a kérdést Rocknak.
-Nem meséled el hogy mi is történt? Vagy akár ketten is mondhatjátok,mert Vadász nem sok mindent mesélt.
-Hogy pontosabb legyek,egy szót sem mesélt a múltjáról! -Nevetett fel Pléhpofa,majd szinte mindenki felénk szegezte a tekintettét.Én csak Rockra néztem,és ő meg rám.Nehezen lenyeltem a falatott ami a számba volt majd nagy levegőt véve...nevetni kezdtem.
-Hé! Vadász,ne nevess! Ez egy komoly téma! -Vigyorgott magába Rock,de lassú megnyugvásom után neki kezdtem.
-Fúh...Nos,egy kis faluban kezdődött,egészen délre innen.Én és a családom,voltunk az úgy nevezett "Alfák",rendszeres sárkány vadászok voltunk.Rock családja volt az én családom jobb keze és hát mit is mondjak,a legjobb barátok voltunk.
-Pontosan! Együtt szedtünk le az első sárkányunkat! -Szólt fel hangosan Rock amire a sárkányok hatalmas morgásokkal válaszoltak.Kicsit mindenki megijedt,és ahogyan lehetett nyugtattuk őket.Majd Rock folytatta. -Mármint ami fából volt,hisz még akkor csak...10 esztendősek voltunk.
-Igen,nem tudtunk még együtt sem megemelni egy baltát sem! Szóval,egy nap épp apámék haza tértek az egyik portyájukról,rengeteg sárkánybőrt és fogat hoztak haza s e mellett élelmet is.A bátyámmal segítettünk lehozni a hajóról,persze akkor sokat nem értünk,csak kis dolgokat tudtunk hozni.Persze a bátyám...ő egyszerre 6 dobozt is tudott hozni!...-Kicsit elgondolkodtam,majd a többiekre néztem.Furán éreztem magam,mintha nem kaptam volna levegőt de folytattam tovább. - És még aznap,elindultak még egy portyára apáék.Én és még néhányan maradtunk otthon,a bátyám is velük ment,ezért aggódott mindenki annyira.Miután segítettem mindenkinek ahogy tudtam,mert akkor az volt a feladatom,egyből a gyakorló térre rohantam,mint minden gyerek hogy gyakorolni tudjak.A kis fakardommal és pajzsommal a szalma bábukat ütögettem.Órákig tudtam gyakorolni csak azért hogy olyan legyek mint apám.
Szinte mindenki árbus szemekkel figyelt,alig bírtam folytatni mikor megláttam a kis Farkast ahogy figyel.Hiába próbáltam folytatni,nem ment.Rock kicsit meglökdöste a vállam de még az sem segített.Majd Valka halkan szólt oda.
-Nincs semmi baj ha nem tudod folytatni...szerintem mindannyiunknak elég ennyi mese estére.Főként Farkasszemnek! -Mosolyogva nézett ránk,én meg rá.Majd nagy levegővel újra neki álltam.
-Ez igaz,én is kicsit elakadtam...Majd legközelebb folytatom.Rendben?
-Persze,Vadász biztos téged is felkavar...vissza emlékezni egy szörnyű napra. -Szólt halkan Hablaty, majd befejezve az ebédet, amit jól elhúztunk az éjszakába,elmentünk lefeküdni.Még utoljára elhívtam Rockot beszélgetni.Ahogy sétáltunk az éjszakában kicsit megnyugodtam.
-Nos,miért hívtál haver?
-Csak beszélni,egy-két dologról...
-Oh,ha...ha baj hogy itt vagyok akkor tudod...bármikor elmehetek csa-
-Ne! Nem azzal van baj,sőt örülök hogy valaki itt van,akit jobban ismerek,és családtag.Másról van szó.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 2.rész : Váratlan vendég

Sárkányok Lovagjai 2

Váratlan vendég

3.fejezet

Mikor megláttam ki ül a a sárkány hátán,az ájulás határán tartottam.egy szót nem tudtam szólni.Ekkor hirtelen fogta magát a lovas és sárkánnyal együtt elindultak az ellenkező irányba.Szó nélkül utánuk is repültünk amilyen gyorsan csak tudtunk.Miután megtaláltuk őket csak követtük őket egészen egy kis szigetre.Vihar bátran le is szállt,közel hozzájuk.Én csak a számat tátva bámultam a lovast,nem tudtam mit szólni.Farkasszem is csak nézett majd halkan megszólalt.

-Őj kicsodja? -Majd lassan felnézett rám,még egy árva szót sem tudtam szólni,nem tudtam mit mondani.

A sárkány lovas leszállt és felém nézett,csak nagy levegőt véve,Farkast Vihar hátán hagyva leszálltam én is.
-Vadászj,ő kicsodja? -Aggódva tekintett utánam Farkas,de nem tudtam mit mondani.Ezek után a lovas is megszólalt,mély búgó hangon.
-Vadász? ...Nem gondoltam volna hogy így ...ennyi idő után találkozni fogunk...-Elakadt a szavam,nagyokat szuszogtam és próbáltam vissza fogni a zokogásom.Még így is elmorzsoltam néhány könnycseppet.
-Hé...Tesó,nem...nem haragszol rám ugye? ... -Már nem bírtam magammal.Kicsit megemelve a hangom felé futottam és átöleltem.
-Hogy volt merszed eltűnni 20 éve?! Haver! -Majd elnevettem magam,és nagy levegőket véve lenyugodtam. -Ha tudnád mennyit imádkoztam hogy egy valaki maradjon életbe akit ismerek! Te idióta!
-Hehe...Bocs,haver de muszáj volt.Rengeteg sárkány volt ott akkor...és én is azt hittem,hogy meghaltál.Mint....a bátyád. -Ekkora már elhalkult a hangja és le engedte a fejét.Én szipogva meglöktem annyira hogy felébredjen.
-Te idióta!....Rock...úgy örülök neked,ezt ugye tudod? -Nevetve néztem rá majd nagy levegőt vettem.
-Tudom,és ne hívj idiótának! Te vagy most itt a legnagyobb idióta,ebben a pillanatban.
-Tudom,hol voltál egyáltalán? -Néztem rá és a sárkányára.
-Oh,nos....én is rájöttem hogy egyszerűbb egy sárkánnyal lenni,mint ellene.De látom te sem unatkoztál! -Mutatott Viharfelhőre,majd kicsit jobban megnézte. -Nem is KICSIT unatkoztál! Fiad is lett!
-Öhm...pontosabban,nem a fiam!Hanem...mindegy,ez egy hosszú történet.Gondolom fáradt vagy,nem akarsz...velem jönni és,megnézni az új otthonom?
-Persze,a sárkányaim és én,már elég fáradtak vagyunk,meg éhesek is.
-Látom,na menjünk! -Ezzel a lendülettel felpattantam Viharra majd átkarolva Farkasszemet aki mintha szellemet látott volna úgy nézett rám,felszálltunk és elindultunk haza.
Miután haza értünk Hablatyék egyből le is támadtak.Még jó hogy akkor Kőfej sehol nem volt.
-Hol a francba voltál?! -Üvöltött rám Hablaty,kétségbe esve mellette Astrid keresztbe tett karokkal.
-Nos,kicsit elvittem Fark--
-Hogy tudtad elvinni a fiamat! Nem meg mondtam hogy NINCS szabad repülés!?
-Hé! Nyugi! Nem lett semmi baja és amúgy is,hoztam egy vendéget. -Majd lassan előrébb húztam a barátomat.Hablaty csak értetlenül nézett rá majd Astridra,és vissza rám.
-Ő,kicsoda? ...Ha szabad kérdeznem.
-Nos,a nevem Rock. Juvenly Rock. -Mosolyogva közölte a többiekkel én meg csak Farkasszemet szedtem le Vihar hátáról majd Astridhoz vezettem őt.
-Rock? Nos,csak üdvözölni tudlak,Hibbant szigetén,Rock.Látom te is rájöttél a nyugodtabb és szebb életmódra amit a sárkányokkal tölthetsz. -Mondta mosolyogva Hablaty,majd ezek után kezet fogott Rockkal.
-Persze,és látom neked egy igen ritka sárkányod van. -Nézett Rock Fogatlanra aki meg csak az ő Homok Lidércét nézegette és szagolgatta.

-Oh,igen,a neve Fogatlan.És a te sárkányaidnak? Van nevük? -Kíváncsiskodott Hablaty mosolyogva.
-Igen,Lidérc és Kasza a Viharszelő.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 1.rész : Az első nap

Sárkányok Lovagjai 2

Az első nap

3.fejezet

Lassan 3 év után eljött az első nap!

Alig vártam hogy bele kezdjek.Hozzá téve csak 1 éve házasodtunk össze Kőfejjel és ő is izgatottan  várta.Egyből is siettünk Hablatyékhoz,az ajtó előtt vártunk egy kis ideig majd Pléhpofa nagy vigyorral kinyitotta az ajtót.

-Na! Meg is jöttetek! A kis unokám,már alig várt titeket! 

-Gondoltuk! Mi is alig vártuk ezt a napot. -Lassan bementünk a házban,ahol épen Astrid és Hablaty dédelgette a kis fiúkat.Farkasszem lett a neve,és szerintem érthető is hogy miért.Pléhpofa volt az aki adta neki a nevét,és érdekes módon Hablatyék bele is egyeztek,tetszett nekik is.
-Na,végre hogy meg vagytok! Ígérem sietünk haza ahogy tudunk! Csak néhány napra leszünk el. -Szólt oda Astrid Farkast az ölében tartva.
-Rendben,mi is jók leszünk! Ígérjük!
-Nem lesz semmilyen repülgetés míg el leszünk ugye? -Gyanakvóan pillantott rám Hablaty,de e mellet mosolygott is.
-Jó,nem lesz semmi ilyen! Legalább is megpróbáljuk... -Halkan nevette el magát Kőfej,ahogy rám nézett.
Astrid oda adta Farkast,majd felvették a táskájukat és Pléhpofáékkal elindultunk mindannyian a kikötőhöz.Lassan felszerelkeztek a hajóra majd a sárkányok is felszálltak.Hablatyék oldalról integettek nekünk,mi meg vissza,Farkas pedig kicsit szomorkásan de vissza integetett.
Órákkal később míg megetettük,mert nem a legegyszerűbb művelet volt az,kint sétálgattunk.
-Na,jól van Farkas! Míg Kőfej takarít és elmosogat,addig mi,kicsit el lógunk! Mit szólsz ehhez?
Farkas csak értetlen arccal nézett rám,csorgó nyállal,amit miután letöröltem egy nagy kendővel magamra kötöttem és felszálltam Viharra.Ő is csak nézte az apróságot,jól megszaglászta majd dorombolni kezdet neki.A kicsi csak hozzám bújt,én megsimogattam a hátát majd lassan felszálltunk.
Kis repülgetés után,fent a felhők felett lebegtünk.Farkasnak eléggé tetszett,de még mindig félt.
-Egyszer ha nagy leszel,és ha apád megengedi akkor neked is lehet saját sárkányod! Ahogy szinte mindenki másnak! -Simogattam neki a fejét,amire fel is figyelt majd nevetve és gyengén ütögette Vihar nyergét.
Kicsit később épp mikor vissza felé tartottunk volna sárkány szárny csapkodásokat hallottunk,ismerősek voltak ezért oda is szóltam.
-Melyikőtök az? -Mosolyogva néztem a felhők közé.Semmi, egyetlen választ sem kaptunk,ekkor egy kicsit megijedtem és rágyorsítottunk hogy minél előbb haza érjünk.
Ekkor hirtelen elénk vágott egy Homok Lidérc.Sötétebb volt mint a többi és egy nagy vágás bolt a mellkasán.Viharral hátrálni kezdtünk,de ezek után el is tűnt.Újra elindultunk kicsit gyorsabban,kicsit aggódtam nehogy bármi baja essen Farkasnak.
Kiderült hogy teljesen rossz irányba haladtunk.A nyílt óceán felett lebegtünk szinte,gondolkozva hogy merre lehet legalább egy sziget ami elég biztonságos.Megint hallottam a Homok Lidércet,megálltunk és megvártam míg közelebb jött.Nem akart bántani csak előttünk csapkodta a szárnyát,hogy helyben maradjon.Kicsit bátortalanul de oda szóltam.
-Hol a gazdád,Lidérc? -Ő csak morgott egy nagyot majd hátra fordult és a levegőbe üvöltött.A felhők közül elő repült egy másik Viharszelő,akkora volt mint Vihar de barna árnyalatokban és mintha valaki ült volna rajta.

-Ki van ott! Mutasd magad! -Szóltam oda,közben hátráltattam Vihart,hogy ha baj van tudjunk menekülni.Egy szót sem szólt,viszont Vihar csak boldogan közelebb repült,mintha ismerte volna őket.
-Héhé! Haver! Ismered őket? -Néztem rá,de csak dorombolva közeledett a másik Viharszelőhöz.Ahogy a másik is,dorombolt és boldogan dörgölte a fejét Viharfelhőhöz.Mikor felnéztem...azt hittem el ájulok.A...A lovasa annak a Viharszelőnek....

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 6.rész : A múlt folytatása

Sárkányok Lovagjai 2

Emlékek a múltból

2.fejezet

Miután leszedtem a deszkákat hátráltam,mert rájöttem akkor hogy mit tettem.Vihar egyből rám ugrott,én rettegtem a félelemtől annyira hogy sírni kezdtem.Csak megszagolt,majd gyengéden elkezdett nyalogatni,illetve a karomat,mert védekeztem a semmi elől.Meglepve néztem ki,kicsit könnyes szemekkel.Ő csak nyugodt tekintettel figyelt, majd lassan lemászott rólam.
Én elmosolyodtam majd megsimogattam,nevettem hogy mennyire gyengédek tudnak lenni ezek a fene vadak.Míg vissza emlékeztem addigra már mindenki haza felé tartott.Engem meg Kőfej ébresztgetett.
-Hé! Álom szuszék! Kelj már fel! -Rángatta a vállam mint akinek kötelező lenne.
-Oh! Már végeztünk is?
-Aham! Csak nem elbambultál?
-Nem,csak elgondolkoztam egy régi történeten.Volt valami amiről lemaradtam?
-Nos,arról hogy lehet mind meghalunk egy óriás sárkány miatt...Szerintem nem!
-Micsoda?!
Kőfejből kitört a nevetés,én értetlenül és idegesen néztem rá,majd rájöttem.Csak ugratott,mint úgy általában.
-Hjaj Thorra!  Muszáj volt Kőfej?!
-Kötelező! Ez a dolgom,tudod!
-Igen,sajnos tudom! Mindegy,menjünk haza,vagy van még valami? Amit nem te találtál ki?
Kőfej elmosolyodva sorolta hogy kik lesznek a köteles és végleges őrök,sárkányostul akik figyelnek arra ha bármi baj lenne,és jelentik is.
Haza érve ledőltem az ágyba,Vihar meg mellém feküdt.Ugyanúgy Kőfej is mellém feküdt majd átöleltem őt.
-Nagyon fáradt vagyok...
-Észre vettem,sok volt neked ez a hét! Elvesztetted Vihart,majd vissza is kaptad,megvertétek egymást Takonypóccal..
-Nem kell emlékeztetni rá,tudom mi történt. -Súgtam neki,addigra már Vihar rég elaludt.
-Nyugi,csak vicceltem! -Kőfej lassan átölelt és meg jobban magamhoz húztam őt.
-Köszönöm.
-Micsodát?
-Hát hogy itt vagy,és hogy persze...engem választottál. -Néztem rá,de már egyre jobban pislogtam.
-Na jól van,itt az idő hogy aludjunk! Jóéjt.
-Jóéjt...
Miután mélyen elaludtunk csak a gyerekkori emlékeim és kalandjaink jutott eszembe,amit Viharral megéltünk.Meg persze az apával való élmények.
Reggel hála Thornak nem kellet korán kelni,mélyen aludtunk mindannyian az ágyban.Nem is kellet takaró Vihar hatalmas szárnyai tökéletesek voltak.
Miután kialudtuk magunkat lassan össze szedtük magunkat,Viharra pattanva kimentem és Hablatyhoz siettem.
-Jó reggelt Hablaty!
-Jó reggelt...Vadász,lenne egy kis személyes beszélgetésünk. -Kicsit meglepődtem és nagyot nyelve közelebb léptem.
-Nos, köhöm...Egy számomra és most már...számodra is fontos dologról van szó.
-Micsodáról főnök?
-Ne áruld el senkinek hogy ezt mondom,de vagy bele egyezel vagy nem.Nem kényszerítelek rá.
-Mi lenne az? -Egyre kíváncsibban néztem Hablatyra.
-Nos,téged akarlak megkérni arra hogy....hogy te legyél a gyerekem,nevelője ha...ha valami történne velünk.
Nagy szemekkel néztem Hablatyra,teljesen meglepődtem hogy pont engem akar erre a feladatra választani.Akkor hirtelen nem is tudtam adni választ.
-De...voáv...nem gondoltam volna hogy,hogy engem választasz!
-Astrid kért meg hogy mondjam el neked,ő úgy érzi hogy nálad biztonságba lenne a gyerekünk...Persze a nagyszülőknél vannak a legnagyobb biztonságban de ha ők nincsenek ott,akkor veled legyen. -Mosolyogva fogta meg a vállam,én meg csak vissza mosolyogtam rá.
-Nos,köszönöm! Én megteszek mindent ,hogy vigyázzak majd az utódodra!
-Köszönöm,Vadász! Sokat segítesz ezzel,nagy terhet veszel le a vállamról.

Folytatjuk...