Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 3.rész : A mesélő

Sárkányok Lovagjai 2

A mesélő

3.fejezet

-Kaszás és Lidérc? Igazán érdekes nevek,de ha nem árulsz el minket,nincs vele semmi bajom! -Szólt oda Takonypóc vigyorogva.

-Miért árulnálak el titeket? Hisz egy régi jó barátot látni,és az új családját...számomra a legjobb élmény.

-Ennek én is örülök. -Mosolyogva nézett Hablaty ránk majd felkapta a fiát és Fogatlan hátára tette.

-Hablaty,bocsáss meg hogy,elkóboroltunk...én csak meg akartam neki mutatni egy kis részét a világunknak. -Mondtam Hablatynak de hiába oda se figyelt,csak Fogatlannal foglalkozott,meg a családjával.Kis beszélgetés és ismerkedés után szinte mindenki elindult a Hall-ba.Beérve leültünk a nagy asztalhoz és neki láttunk az ebédhez,épp időben.Egy kisebb beszélgetés közben Astrid feltette a kérdést Rocknak.
-Nem meséled el hogy mi is történt? Vagy akár ketten is mondhatjátok,mert Vadász nem sok mindent mesélt.
-Hogy pontosabb legyek,egy szót sem mesélt a múltjáról! -Nevetett fel Pléhpofa,majd szinte mindenki felénk szegezte a tekintettét.Én csak Rockra néztem,és ő meg rám.Nehezen lenyeltem a falatott ami a számba volt majd nagy levegőt véve...nevetni kezdtem.
-Hé! Vadász,ne nevess! Ez egy komoly téma! -Vigyorgott magába Rock,de lassú megnyugvásom után neki kezdtem.
-Fúh...Nos,egy kis faluban kezdődött,egészen délre innen.Én és a családom,voltunk az úgy nevezett "Alfák",rendszeres sárkány vadászok voltunk.Rock családja volt az én családom jobb keze és hát mit is mondjak,a legjobb barátok voltunk.
-Pontosan! Együtt szedtünk le az első sárkányunkat! -Szólt fel hangosan Rock amire a sárkányok hatalmas morgásokkal válaszoltak.Kicsit mindenki megijedt,és ahogyan lehetett nyugtattuk őket.Majd Rock folytatta. -Mármint ami fából volt,hisz még akkor csak...10 esztendősek voltunk.
-Igen,nem tudtunk még együtt sem megemelni egy baltát sem! Szóval,egy nap épp apámék haza tértek az egyik portyájukról,rengeteg sárkánybőrt és fogat hoztak haza s e mellett élelmet is.A bátyámmal segítettünk lehozni a hajóról,persze akkor sokat nem értünk,csak kis dolgokat tudtunk hozni.Persze a bátyám...ő egyszerre 6 dobozt is tudott hozni!...-Kicsit elgondolkodtam,majd a többiekre néztem.Furán éreztem magam,mintha nem kaptam volna levegőt de folytattam tovább. - És még aznap,elindultak még egy portyára apáék.Én és még néhányan maradtunk otthon,a bátyám is velük ment,ezért aggódott mindenki annyira.Miután segítettem mindenkinek ahogy tudtam,mert akkor az volt a feladatom,egyből a gyakorló térre rohantam,mint minden gyerek hogy gyakorolni tudjak.A kis fakardommal és pajzsommal a szalma bábukat ütögettem.Órákig tudtam gyakorolni csak azért hogy olyan legyek mint apám.
Szinte mindenki árbus szemekkel figyelt,alig bírtam folytatni mikor megláttam a kis Farkast ahogy figyel.Hiába próbáltam folytatni,nem ment.Rock kicsit meglökdöste a vállam de még az sem segített.Majd Valka halkan szólt oda.
-Nincs semmi baj ha nem tudod folytatni...szerintem mindannyiunknak elég ennyi mese estére.Főként Farkasszemnek! -Mosolyogva nézett ránk,én meg rá.Majd nagy levegővel újra neki álltam.
-Ez igaz,én is kicsit elakadtam...Majd legközelebb folytatom.Rendben?
-Persze,Vadász biztos téged is felkavar...vissza emlékezni egy szörnyű napra. -Szólt halkan Hablaty, majd befejezve az ebédet, amit jól elhúztunk az éjszakába,elmentünk lefeküdni.Még utoljára elhívtam Rockot beszélgetni.Ahogy sétáltunk az éjszakában kicsit megnyugodtam.
-Nos,miért hívtál haver?
-Csak beszélni,egy-két dologról...
-Oh,ha...ha baj hogy itt vagyok akkor tudod...bármikor elmehetek csa-
-Ne! Nem azzal van baj,sőt örülök hogy valaki itt van,akit jobban ismerek,és családtag.Másról van szó.

Folytatjuk...