Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 4.rész : Elköszönés

Sárkányok Lovagjai 2

Elköszönés

3.fejezet

-Másról van szó,Rock.

-Akkor,mond el! Eléggé rég beszéltünk már. -Nagyot sóhajtottam majd rá néztem.Persze mint mindig,amióta ismerem mosolyogva nézett vissza rám.

-Nos,hahj...Én,én szeretném ha vigyáznál rájuk...míg elmegyek.

-Oh,oké...csak ne felejts el össze pakolni meg egyebek...egyébként is,mennyi időre mész el?

-Még nem tudom,de valószínű hogy elég sokra...

-Várj,micsoda? -Ebben a pillanatban a mosolya aggódó és értetlen tekintettre váltott. 

-Jól hallottad,haver...még nem tudom mennyi időre megyek el.Ezért kérlek hogy vigyázz rájuk,mert tudom hogy jó vagy abban.

-Na neeeem! Nem játszunk ilyet! Nem rég találkozunk újra és te megint el akarsz tűnni?! -Kicsit már felemelte a hangját de nem tántorított ez meg.

-Kérlek,Rock! Nekem ez fontos! 

-Nekem meg az a fontos hogy TE életben maradj! Nem veszíthetlek el még egyszer...még egyszer nem...-Láttam az arcán az aggodalmat és a félelmet,átéreztem amit ő,hisz én sem akartam őket otthagyni,legalábbis nem örökre.
-Rock,bízz bennem.Vissza fogok jönni... -Lassan megfogtam a vállát,mosolyogtam,amennyire tudtam.Rock csak nagy levegőt vett és egy halvány mosolyt elengedve válaszolt.
-Rendben...de ha nem jössz vissza,én THORRA esküszöm,hogy utánad megyek és egy az összes dologgal amivel lehet icike-picike darabokra kaszabollak! -Szólt hangosan,majd meg borzolta a hajam.
-Köszönöm,tesó. -Egy váratlan pillanatban köhögést hallottam a hátam mögött,mikor hátra fordultam Astrid állt ott.Keresztbe volt téve a karjai és nagyon csúnyán nézett ránk.Mi mint mindig,mosolyogva álcáztuk magunkat.Astridnak szinte lángolt a feje a dühtől,amit én egy nagy nyeléssel kezdtem nyugtatni.
-Oh!...Sze-szervusz Astrid! Mi járatban erre? -A kínos mosolyunk szinte semmit nem ért,valószínű ,hogy minden egyes szavunkat hallotta.

-Ugye csak egy rossz vicc amiről beszélgettek?! -Ordított ránk,mi meg csak mint a rossz gyerekek álltunk ott. -Rock,most ha megkérhetlek...menj a többiekhez! Beszélnem kell Vadásszal!
Rock lassan elballagott, hátra nézelődve, aggódva figyelt minket.Én nagy levegőt véve Astridra néztem,és próbáltam nyugodt maradni.
-Astrid,csak próbálj meg végig hallgatni,kérlek!
-Nem! Most te hallgatsz végig engem! Mi az hogy csak úgy lelépsz?! Hm? Nem mehetsz csak úgy el,Hablaty is ezzel próbálkozott míg el nem mondtam neki hogy terhes vagyok.Te is ezt akarod megcsinálni Kőfejjel?!
-Pont ő miatta megyek el! -Szóltam rá,kicsit megemelve a hangom. -Pont ő miatta akarok el menni,mert már....nem érzem azt, hogy szeretnénk egymást.
-De,...hisz már összeházasodtatok! És ha Kőfejt is megkérdezem ő is ezt fogja mondani? -Még mindig mérgesen nézett rám és úgy is viselkedett.De kevésbé mint a legelején.
-Igen,vele is megbeszéltem a dolgokat,ő hozzá tényleg jobban illik Eret mint én.
Astrid mintha kicserélték volna,egy nagy sóhajjal átölelt,de még mindig éreztem hogy dühös.
-Vadász,akkor sem menekülhetsz el a problémáid elől! Meg kell oldanod,nem eldobnod!
-Másért is el akarok menni,de nem tudok úgy ,hogy tudom hogy bármikor baj lehet,és nincs senki aki tudna rátok vigyázni.Ezért kértem Rock-ot hogy segítsen!
-Akkor sem! Az nem megoldás! -Nem tartott Astrid megnyugvása,újra ,most dühösebben szólt rám.
-De igen! Ehhez a dologhoz ez az egyetlen esélyem! -Újra rá szóltam,szinte már vitáztunk és a fél falu tőlünk zengett.
-Vadász,ha rajtam múlik akkor,akkor sem mehetsz el ha bele pusztulsz is! Ez egy parancs! - Ezt rám ordítva,elgondolkoztam.Már nem érdekelt semmi,makacsul válaszoltam Astridnak.
-Nem érdekel hogy mit parancsolsz! Ha tetszik,ha nem...elmegyek!

Folytatjuk...