Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 6.rész : A múlt folytatása

Sárkányok Lovagjai 2

Emlékek a múltból

2.fejezet

Miután leszedtem a deszkákat hátráltam,mert rájöttem akkor hogy mit tettem.Vihar egyből rám ugrott,én rettegtem a félelemtől annyira hogy sírni kezdtem.Csak megszagolt,majd gyengéden elkezdett nyalogatni,illetve a karomat,mert védekeztem a semmi elől.Meglepve néztem ki,kicsit könnyes szemekkel.Ő csak nyugodt tekintettel figyelt, majd lassan lemászott rólam.
Én elmosolyodtam majd megsimogattam,nevettem hogy mennyire gyengédek tudnak lenni ezek a fene vadak.Míg vissza emlékeztem addigra már mindenki haza felé tartott.Engem meg Kőfej ébresztgetett.
-Hé! Álom szuszék! Kelj már fel! -Rángatta a vállam mint akinek kötelező lenne.
-Oh! Már végeztünk is?
-Aham! Csak nem elbambultál?
-Nem,csak elgondolkoztam egy régi történeten.Volt valami amiről lemaradtam?
-Nos,arról hogy lehet mind meghalunk egy óriás sárkány miatt...Szerintem nem!
-Micsoda?!
Kőfejből kitört a nevetés,én értetlenül és idegesen néztem rá,majd rájöttem.Csak ugratott,mint úgy általában.
-Hjaj Thorra!  Muszáj volt Kőfej?!
-Kötelező! Ez a dolgom,tudod!
-Igen,sajnos tudom! Mindegy,menjünk haza,vagy van még valami? Amit nem te találtál ki?
Kőfej elmosolyodva sorolta hogy kik lesznek a köteles és végleges őrök,sárkányostul akik figyelnek arra ha bármi baj lenne,és jelentik is.
Haza érve ledőltem az ágyba,Vihar meg mellém feküdt.Ugyanúgy Kőfej is mellém feküdt majd átöleltem őt.
-Nagyon fáradt vagyok...
-Észre vettem,sok volt neked ez a hét! Elvesztetted Vihart,majd vissza is kaptad,megvertétek egymást Takonypóccal..
-Nem kell emlékeztetni rá,tudom mi történt. -Súgtam neki,addigra már Vihar rég elaludt.
-Nyugi,csak vicceltem! -Kőfej lassan átölelt és meg jobban magamhoz húztam őt.
-Köszönöm.
-Micsodát?
-Hát hogy itt vagy,és hogy persze...engem választottál. -Néztem rá,de már egyre jobban pislogtam.
-Na jól van,itt az idő hogy aludjunk! Jóéjt.
-Jóéjt...
Miután mélyen elaludtunk csak a gyerekkori emlékeim és kalandjaink jutott eszembe,amit Viharral megéltünk.Meg persze az apával való élmények.
Reggel hála Thornak nem kellet korán kelni,mélyen aludtunk mindannyian az ágyban.Nem is kellet takaró Vihar hatalmas szárnyai tökéletesek voltak.
Miután kialudtuk magunkat lassan össze szedtük magunkat,Viharra pattanva kimentem és Hablatyhoz siettem.
-Jó reggelt Hablaty!
-Jó reggelt...Vadász,lenne egy kis személyes beszélgetésünk. -Kicsit meglepődtem és nagyot nyelve közelebb léptem.
-Nos, köhöm...Egy számomra és most már...számodra is fontos dologról van szó.
-Micsodáról főnök?
-Ne áruld el senkinek hogy ezt mondom,de vagy bele egyezel vagy nem.Nem kényszerítelek rá.
-Mi lenne az? -Egyre kíváncsibban néztem Hablatyra.
-Nos,téged akarlak megkérni arra hogy....hogy te legyél a gyerekem,nevelője ha...ha valami történne velünk.
Nagy szemekkel néztem Hablatyra,teljesen meglepődtem hogy pont engem akar erre a feladatra választani.Akkor hirtelen nem is tudtam adni választ.
-De...voáv...nem gondoltam volna hogy,hogy engem választasz!
-Astrid kért meg hogy mondjam el neked,ő úgy érzi hogy nálad biztonságba lenne a gyerekünk...Persze a nagyszülőknél vannak a legnagyobb biztonságban de ha ők nincsenek ott,akkor veled legyen. -Mosolyogva fogta meg a vállam,én meg csak vissza mosolyogtam rá.
-Nos,köszönöm! Én megteszek mindent ,hogy vigyázzak majd az utódodra!
-Köszönöm,Vadász! Sokat segítesz ezzel,nagy terhet veszel le a vállamról.

Folytatjuk...