Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 4.rész : Ismeretlen erő

Sárkányok Lovagjai 2

Ismeretlen erő

*Videós rész ahogy ígértem :) *

Sárkányok Lovagjai 2 - Videók!

Sárkányok Lovagjai 2

Videók!

Szervusztok!

Remélem mindenki jól érzi magát,és remekül halad a dolgaival :D

Aki kíváncsi rá annak rakom ki,de készítettem néhány videót.Minden fenn van Youtube-on meg persze a Facebook oldalon is :)

Remélem tetszik nektek!

Facebook :  https://www.facebook.com/Sarkanyoklovagjai2/

Youtube : https://www.youtube.com/channel/UC_lW3HcUcunFhb5HXKNhb4w

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 3.rész : Meglepetések

Sárkányok Lovagjai 2

Meglepetések

2.fejezet

Miközben simogattam Fogatlant,láttam a kis fiatalok játszani a többi kis sárkánnyal.Elmosolyodva néztem őket,majd Felhőugró megbökte a vállam amitől fel is eszméltem.
-Oh,Felhőugró.Mond pajti! -Simogattam meg a szarvát,Viharfelhőre vissza gondolva.Ő csak dorombolva tolta a fejét a kezem alá,én meg csak átölelve megnyugodtam.Valka meg is fogta a vállam,mosolyogva  majd a gyerekekhez ment.
Kicsit később a Nagy Hallban ültünk az asztalnál,Astrid,Hablaty,az ikrek,Kőfej és Fafej,Halvér,Takonypóc,Pléhpofa,Valka és persze Bélhangos meg én.Takonypóc és én Hablaty mellet ültünk,de Hablaty bal oldalán még Astrid.Pléhpofa és Valka a jobb oldalunkon, és onnantól vegyesen ültek szinte.Hablaty mondta a napi beszédét,ami mint általában nagy veszekedésbe bojdúl az apjával.Amit hogy fokozzunk Takonypóc és az apja,Morgópóc is folytat velük együtt.
Ezek után,kimentem segíteni az építkezésen,csak Viharfelhő járt közben az eszemben.Csak azon tudtam filózni hogy életben van,vagy sem.
Szinte egész nap építkeztünk,rengeteg házat kellet felhúznunk,főként azért mert a Suttogó halálok szét szedtek jó párat.Még akkor mikor elsőként támadták meg Hibbantot,amikor ide érkeztem.

Három-négy ház után oda jött egyszer Hablaty hozzám vidáman fogva a vállam.
-Nos,hogy vagy Vadász?
-Hát,úgy ahogy elvagyok.Mennyi házat kell még felhúzni?
-Már nem kell sok,de szerintem mára elég lesz! -Intett oda a vikingeknek,majd lejöttek és ők is haza mentek.Hablaty csak a vállamnál fogva elrántott egy másik irányba akár csak őt az apja.
-Figyelj,Vadász...Tudom hogy szörnyű napjaid vannak de szeretném ha segítenél.
-Még is miben,főnök? -Értetlenül néztem rá,és tovább sétáltam vele.
-Hát,szeretném hogy kösd be a szemed ezzel! -Tolt a kezembe egy rongyot,még az egyik versenyből volt.Furán rá néztem majd bekötöttem a szemem.
-És most?
-Gyere,csak kövess! -Megfogta a karom és maga után húzott oda figyelve hogy ne esek el.Ahogy tudtam követtem kicsit botladozva.Kicsit később megálltunk,hallottam Viharbogarat,Fogatlant és a többi sárkány hangját is.
-Okés, ne vedd le még! -Szólt oda Hablaty majd megállított.Nagyon izgatott voltam,alig vártam hogy levegyem a kendőt.Teljesen megszakadt a szívem mikor megláttam mi van előttem.

Teljesen ledöbbentem,csak folytak a könnyeim.Alig szedtem le a fejemről a kendőt de egyből oda rohantam Viharhoz és átöleltem.Vihar is átkarolt a szárnyaival,annyira boldog voltam,nem tudtam hinni a szemeimnek.
-Istenem,Viharfelhő! -Szóltam oda hangosan majd lehúztam a fejét a szarvainál fogva. -Te kis dög! Hol voltál?!
Hablatyék csak nevetve néztek engem,még Vihar is "kuncogott". Átöleltem a fejét és nem engedtem el,egész nap tudtam volna ölelni.Valka lassan oda lépett és megsimogatva a vállam mondta vidáman.
-Megmondtam hogy minden rendben lesz!
-Igazad volt,...köszönöm! -Kicsit szipogva öleltem még Vihart,annyira gyorsan dobogott a szívem,azt hittem el ájulok.
Órákkal később otthon dédelgettem Vihart,nem tudtam elengedni egy másodpercre sem.Persze őt nem szoktam dédelgetni,de nagyon tetszett neki,dorombolt bújt hozzám.Én pedig csak ölelgettem,ahogy csak tudtam.
Később már az udvaron segítettünk a halászoknak,túl nehéz volt a háló a rengeteg hal miatt.Kimentünk majd Vihar belekapaszkodott a hálóba és felfelé próbáltuk húzni,nehezen de sikerült.Amint a hajón volt az egész háló,rettentően megsüllyedt,egészen hazáig követtük nehogy út közben baj történjen. Miután haza értek,a többi viking segített elvinni nekik a halakat,mi meg elrepültünk egy kicsit,jól akartuk magunkat érezni.Fent a felhők között nyugodtan repültünk,mikor ismerős szárny csapkodásokat hallottunk.Felszállt előttünk egy egy sárkány,nem volt ismerős,tévedtünk.
Az idegen volt az,aki felszállt és megállt előttünk.Dühösen néztem rá mikor felismertem és még Viharfelhő is morgott.

Folytatjuk...

*Kedves olvasóim! 

Ahogy ígértem az 1000 megtekintés alkalmából 

hozok nektek mozgó képeket! (Gif)

Remélem tetszenek nektek :) 

Legyetek jók! *

Sárkányok Lovagjai 2 - Köszönöm!

Sárkányok Lovagjai 2

Köszönöm!

 

Kedves olvasóim!

A mai nap (2016.04.11) Hétfőn elértük az 1000 megtekintést! 

Ez a szám csak a harmada az első évadnak,és ennek rettentően örülök. 

Hamarosan elhozom az ajándékomat nektek ezért a fantasztikus dologért!

Addig is olvassátok az új részeket,illetve a régieket.

Még egyszer köszönöm nektek!

Sárkányok Lovagjai 2 : Különkiadás! - ( A 10 évben történtek részlete 2.rész)

Sárkányok lovagjai 2

Különkiadás!

 

Ma van a nagy nap!
Nem tudtam elhinni,de nem késhettem tovább.Lassan 2 éve hogy Astridék együtt vannak,és lassan 4 éve hogy Hablaty vezér lett.Itt az én időm!
Miközben össze pakoltam a felszerelésem,a kezdetekről gondolkoztam.Mikor elsőként voltunk együtt az éjszaka közepén.Beszélgettünk,akkor még a Fafej meg is akart ölni.Ki is mondta hogy szeret,de akkor még én is fiatal voltam,ő meg aztán még fiatalabb.
Persze nem voltam egyedül aki meg akarta szerezni Kőfejet.Ott volt Eren,meg Takonypóc és persze Halvér is,de ő elég gyorsan feladta.Következőnek Takonypóc hagyta abba a küszködést,de viszont ott maradt Eren,nagy vetélytársak voltunk.Jó sokáig szívtuk egymás vérét,Kőfej meg a miénket.
Nagy nehezen össze pakoltam majd kifelé indulva valamelyik kertből virágokat szedtem.Jó nagy csokorral,hogy ha kitépi a kezemből maradjon is valami.Vissza gondolva a régi pillanatokra,még el is bambultam út közben,majd megrázva a fejem,felgyorsítottam és néhány percen belül a házuknál voltam.Bekopogtam,és tudtam hogy csak ő lesz otthon.
-Vadász? Mit művelsz itt? -Kérdezte egy fejszével a kezében,mosolyogva.
-Öhm,nos Kőfej...gondoltam hogy hozok neked,egy csokor virágot! -Nyújtottam neki oda,láttam hogy elvörösödve néz rám,majd ki is tépte a kezemből,ahogy ismertem.
-Oh,köszönöm! Kérsz egy kis jak pörköltet? -Vigyorogva rángatott be a házba,kérdés nélkül.
-Nos,nem igazán,mert szeretnék beszélni veled...-Nyeltem nagyot izgatottságomban.
-Igen! -Nem is kezdtem bele de már válaszolt is... -Igen Vadász,bármi is az!
-De,de...Még nem is kérdeztem! -Szóltam oda hozzá,de hiába,mintha a falnak beszéltem. -Kérlek csak hallgass meg. -Ő csak ugrándozott de én határozottan megfogtam a kezét és elhúztam az ágyig,majd leültünk,persze Kőfej még mindig pattogott az ágyon a virágokat szorongatva.
-Mond csak!
-Nos,arra gondoltam hogy...te,meg én...tudod,mint Hablatyék... -Hirtelen megállt és rám meredten nézve bámult. -Mo-most mi van? -Bátortalanul kérdeztem.
-Te....meg én? Együtt,mint Astridék? Úgy érted?
-Igen! -Mondtam neki határozottan.De mire a mondani valóm végére értem,csak annyit láttam hogy megcsókolt.

 

Teljesen elvörösödtem,nem is tudtam hogy mit tegyek.De egy idő után megfogtam a derekát és úgy ahogy tudtam vissza csókoltam.Ő csak vigyorogva elengedett én meg csak néztem őt.

-Nos,ez a válaszom! -Nevetve el lökött az ágyon.

-É..értem... -Nagyot nyelve néztem őt.

-Jaaaj! Ne legyél félénk! Ne légy Halvér! -Nevetve nézett engem majd rám is ült,én teljesen elvörösödve csak néztem őt.

-É..én nem félek! Főként nem tőled! -Mondtam már bátrabban és kicsit megtámasztottam magam.

-Úgy is legyen! -Mosolyogva megpuszilta a homlokom amitől még jobban megnyugodtam.

-Rendben,nos,akkor most mi legyen? 

-Tűnj el,mielőtt a bátyám hazaér! -Nevetve állt fel rólam majd felrángatott és ki lökdösött a házból.Én meglepve csak vissza néztem,majd elmosolyodva haza indultam.Boldog voltam hogy ezen túl tudtam esni,de meglepve is éreztem magam.A legelső csókom!

Vége!

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 2.rész : Nagyra nőttünk

Sárkányok Lovagjai 2

Nagyra nőttünk

2.fejezet

Kicsit mosolyogva néztem őket,majd Hablaty felém fordulva megsimogatta Fogatlant.

-Vadász,biztos hogy jól vagy?

-Persze,csak....még fel kell dolgoznom. -Nagyot nyelve bólintottam.

-Rendben,maradj nyugodt,és a legfőbb hogy pihenj.Majd mi megoldunk mindent. -Fogatlan csak a kezemet nyalogatta gyengéden majd a gazdájáét is.

-Rendben,tudok valamiben segíteni? 

-Nem akarunk nagyon feladatott adni,de ha nagyon akarsz segíteni,akkor talán,vigyázhatsz a kölyök sárkányokra. -Mondta kicsit halkan Astrid,csak bólintva válaszoltam neki majd elindultam a Fészek felé.Hablaty intett felém,majd Fogatlan utánam is jött.

Kicsit később már a szénában ültem,rengetek kis sikló,szörnyen nagy rémség és egyéb bébi sárkány között.Fogatlan is örült a kölykök láttán,néha még játszott is velük.Nagyrészt csak a kis Skrill kölyökkel játszott,majd az ölében el is aludt,belegondolva már nem is volt olyan kicsi.Később Valka is megjelent a Fészekben,Felhőugróval.Csak leült mellém a vállamat fogva.
-Vadász,tudom hogy nehéz.De te erős vagy!
-Tudom,de nehéz nélküle és más sárkányra képtelen leszek ráülni,vagy repülni vele.
-Nézd,nem lehetsz biztos benne hogy megölte.Csak rád akar ijeszteni!
-Valka,ott voltam! Láttam a két szememmel a nyergét,szét tépve... -Szóltam rá hangosan egy kicsit,majd elhallgattam.Valka csak megszeppenve megsimogatta a fejem.
-Nem szabad mindig a szemednek hinned! -Mondta kicsit mosolyogva majd az államnál fogva a felé fordította a fejem. -Mindig csak a szívednek kell hinned,meg az eszednek! Sose annak amit látsz!
-De,és ha ...mégis? -Kérdeztem tőle bátortalanul.
-Úgy érzed hogy igen?
-N-nem...de szörnyen hiányzik...
-Akkor él...kint van,és segíteni fogunk neki! Kifogjuk szabadítani! -Majd gyengéden megölelt,én is vissza öleltem,és egy jó ideig el sem engedtem Valkát.Kicsit később Hablatyék jöttek be,Fogatlan viszont egyből fel is ébredt.
-Látom,el vagytok! -Mondta mosolyogva a főnök.
-Oh,el vagyunk fiam! -Nevetve nézett fel,közben elengedett engem Valka.
-Tudnál segíteni,anya? Van egy sárkány aki...igen érdekes...
-Hogy érted? Csak nem nőstény? -Mosolyogva nézett vissza rám,én csak lassan felálltam és közelebb léptem.
-Nos,lehet mondani olyannak! -Vidáman nézett rám Hablaty majd intett Fogatlannak aki egyből felpattant és engem lökdösve ki is mentünk.
Kint néhány viking,meg persze Eret kötelekkel fogták a sárkányt.

Hablaty és Valka egyből oda rohant,Fogatlan is elrohant mellőlem,majd ráugrott a sárkányra hogy lefogja.Hablaty próbálta megnyugtatni,kevés sikerrel,még Valka is segített,majd hirtelen a semmiből Pléhpofa jelent meg és ő is lefogta a sárkányt.A vadóc össze vissza rángatta magát hogy szabaduljon,erős és fiatal volt,de csak később eszméltem rá hogy milyen fajta is.Oda rohanva elhúztam Fogatlant aki meglepődve hagyta magát,a többieknek is szóltam hogy szálljanak le róla.Majd közelebb lépve ráfogtam a sárkány szarvára.
-Vadász teljesen megörültél?! -Szólt oda Hablaty,rémülten,de felesleges volt.A vadóc teljesen le dermett,nagyra nyitotta a szemét és meg sem mozdult onnantól.
A többiek is csak néztek,majd lassan kicsit félénken lépett oda Hablaty és súgva kérdezte.
-Mi...mi a baja?
-Csak ösztönösen reagál,ismerem ezt a fajta sárkányt. -Mondtam nyugodtan,majd lassan vele szembe álltam. -Az anyjuk szokta megfogni a szarvuknál ha nagyon rosszalkodnak.
-És ezt honnan tudod,Vadász? -Kérdezte keresztbe tett karokkal Pléhpofa.
-Nos,nekem is van egy úgy mond "Sárkányok könyv" szerűségem. -Mondtam kínosan mosolyogtam rájuk.
-Ennek szerintem örülhetünk! -Mondta vidáman Hablaty majd gyengéden megsimogatta a sárkány fejét közben lassan elengedtem a szarvát.A vadóc lassan megnyugodott,majd lassan felemelkedett.

Nem rángatta magát,csak figyelte Hablatyot,és persze Fogatlant is,majd egy nagyot rájuk fújt és felrepült.
-Váov...Hasonlít egy Tájfumeránghoz!
-Mondhatni,csak sokkal nagyobb! -Vidáman néztem rá,majd Fogatlan fejét simogattam.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 1.rész : Váratlan menekülés

Sárkányok Lovagjai 2

Váratlan menekülés

2.fejezet

Viharfelhő nyerge csak ott feküdt előttem,megtépve, koszosan.Meg sem tudtam szólalni,csak az idegenre nézve szólaltam meg.

-Nem....Nem lehet! -Ordítottam rá,de ő csak vigyorogva hátrált.

-De igen,ennyi volt annak a "hűséges" sárkányodnak! -Nevetve állt szét tárt karokkal,dühömbe csak neki vágtam a pajzsot majd felkaptam egy kardot,és azzal is neki rontottam.Persze védte magát,Kis kard forgató csatába kezdtünk,hiába küzdtem,ő nyert.Ki lökte a kezemből a kardot és engem is el lökött.A földön ülve,mérgesen néztem rá,ahogy a kard végét a nyakamhoz szorította.

-Szerintem jobb ha nyugton maradsz,kis mitugrálsz! -Szólt hozzám vigyorogva. -Örülj hogy te életben maradtál! -Majd azzal a lendülettel meg vágta az arcom.Jó nagy vágást tett,folyt belőle a vér is.Kicsit félni kezdtem,tehetetlenül ültem előtte,azzal a tudattal hogy Vihar sem tud már megvédeni...

S akkor hirtelen egy Goldcrusher tört be az arénába.Elém állva arany kristályt fújt az idegen elé hogy elijessze,sikerült is,kirohant az arénából de a többi viking fent ordibált.Felkaptam Vihar nyergét és ráültem a Goldcrusher hátára.Jól ismert mert nem rettent meg,rámutattam a siklóra,majd felszállva felkapta a siklót és azzal a lendülettel ki repültünk.Kicsit messzebb csak vissza néztem,nagy aréna volt,a környékén teli hadihajókkal.Nagyot nyelve mutattam a sárkánynak hogy merre menjünk,a szívem teljesen ketté tör,sőt ici-pici darabokra tört,hogy ott kellet hagynom azt a helyet.

Mikor haza értünk,leszálltam a Goldcrusher-ről,Hablatyék egyből észre vettek és oda rohanva ő ölelt meg legelsőnek.

-Hála Thornak hogy élsz! Vadász mi történt?! -Aggódva de mosolyogva fogta meg a vállaim.Egy szót nem tudtam mondani,csak Vihar nyergét néztem.majd halkan súgtam neki.

-Vissza kell mennem...Viharért...-Hablaty se mosolygott sokáig,látta a nyergét,majd újra megölelt.

-Tudom milyen érzés...Vissza fogunk érte menni,minket,vikingeket,nem lehet megállítani! -Megöleltem félkézzel,és akkor már láttam a többieket.Senki sem mosolygott,még Takonypóc sem.

Nem tudtam meg mozdulni sem,Hablaty lassan elengedett, és segítve nekem a házamhoz vezetett.Viharbogár,Kampó de még Felhőugró és Fogatlan is nézett minket.

Miután beértünk a házba,leültem az ágyra és a nyerget öleltem szorosan.Mindenki más az ajtóban állt,Hablaty előttem,és a vállamat fogta.

-Minden rendben lesz,ígérem! -Próbált megnyugtatni,de csak arra tudtam gondolni,hogy Viharfelhő meghalt.Majd halkan kisétált,kicsit ki zavarta a többieket.

-Ha bármi kell,szólj nyugodtan...-Halkan mosolyogva szólt Valka majd becsukta az ajtót.Próbáltam vissza tartani a sírást,közben eldőltem az ágyon a nyerget szorongatva.

Másnap fáradtan,és kimerülten keltem fel.Mikor kinyitottam az ajtót Fogatlan állt ott.Köztünk pedig egy halom hal.

A fejét a hal felé emelgette,majd felém tolt egy keveset.Ő se tűnt boldognak.Letérdelve meg simogattam őt,nem is érthette hogy mi bajom lehet.Lassan felálltam és elmentem mellette,de ő követett mellettem sétált,én Hablatyékat kerestem és meg is találtam őket.Épp egy házat építettek.

-Oh,Vadász! -Szólt oda Astrid. -Jobban érzed...magad? 

-Mondjuk...egy kicsivel jobban.-Sóhajtva közelebb léptem,és néztem hogy hogyan építik a házat.

-Vadász,tudom hogy érzed magad.De biztos vagyok benne hogy Viharfelhő él.

-Kösz,Astrid....de amióta elvesztettem a bátyám,aztán az apám,és most Viharfelhőt is...már nem vagyok semmiben sem biztos. -Mondtam neki kicsit mosolyogva,közben Fogatlan dörgölte a fejét az oldalamhoz.Majd Hablaty ugrott le a tetőről.

-Vadász,jó reggelt! -Szólt kicsit vidáman.

-Jó reggelt,hogyan haladtok? 

-Egész jól,persze ugyanúgy mint eddig.Lassan de megoldunk mindent. -Mosolygott ránk,majd Astridot ölelte meg.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 : Különkiadás! - ( A 10 évben történtek részlete 1.rész)

Sárkányok Lovagjai 2

Különkiadás

 

 Épp repülgettünk Viharfelhővel,kint a nyílt tengeren mikor hirtelen Viharbogár és Astrid szállt el fölöttünk.Megálltunk és megvártuk míg elénk kerül.

-Na,végre hogy meg vagy,Vadász! 

-Mondtam hogy kint leszek,mi baj van Astrid? Takonypóc bealudt,vagy mi? 

-Nem dehogy,nagyban dolgozik,de apád keres éppen.

-Apám? Nem úgy volt hogy páncélt készít a sárkányoknak? 

-De,úgy volt,de egy kis gond adódott.Jobb lenne ha vissza jönnél.

-Rendben,rohanunk,ugye Viharfelhő? -Azzal a lendülettel vissza fordultunk,majd Hibbant felé indultunk, Astridékkal.

Út közben kicsit beszélgettünk,Astrid mesélt hogy milyen Hablattyal lenni együtt én meg arról hogy apa mennyi mindent fedez fel.

-Amúgy mi a baja apámnak,mielőtt oda érnénk tudni akarom hogy mire számítsak.

-Oh,csak a szokásos,egy sárkány szórakozik vele,és képtelen folytatni a dolgait.

-Ó! Csak ennyi? 

-Pontosan,egy kölyök sárkány dédelget most!

Nagyot nevettünk majd mikor haza értünk,egyből Bélhangos kovácsműhelyébe mentünk.Ott is volt apa,egy kölyök siklót ölelgetett.Sóhajtva leszálltam Viharról és oda mentem.

-Szervusz,apa!

-Oh,mi van fiam? -Oda se nézett rám,csak a kis siklót dédelgette.Örültem neki hogy ezt csinálja,de ott volt az egész estéje erre a kis kölyökre.

-Semmi,csak gondoltam szólok hogy,hogy kicsit elkeveredtél a munkától...-Próbáltam nem nagyon harsogatni a témát.

-Oh,tudom! De nézd milyen kicsi! Ilyen közelről még nem is láttam kölyök sárkány!

-Tudom,apa...tudom. De nem gondolod hogy,neked is lenne tenni valód?

-De igen.Még egy kicsit,szórakozom ezzel a hüllővel aztán folytatom!

Nagyot sóhajtva Viharra néztem,aki kicsit forgatva a szemeit,morgott egyet amitől a kis sikló megnyalta apa kezét majd elrohant.

-Nézd milyen repülő robosztus lesz majd belőle! Csak éljem meg,és én leszek az első aki megcsinálja neki a páncélját! 

-Oh,igen,a páncélok,apa...-Mosolyogtam rá,kicsit majd kihúztam magam.Ő lassan támaszkodva a falhoz,felállt és neki állt a dolgának,kicsit mosolyogva persze de amint megpillantott elkomorodott.

-Nos,valamit még akarsz fiam? 

-Oh,már semmit! Csak jöttem megnézni hogy,hogy haladsz! Máris megyek! -Kínos mosollyal vissza másztam Viharra,persze Astrid mosolygott rám mint akinek kötelező lenne,de ezt már megszoktam.

Vége

Sárkányok Lovagjai 2 - 1.fejezet 10.rész : Háború kezdete (2.rész)

Sárkányok Lovagjai 2

Háború kezdete (2.rész) 

Órákon keresztül csak vittek,keresztül erdőn,réten és még egy barlangon is.Majd az idegen lassan elkezdett velem társalogni,nem igazán válaszoltam neki.
-Kár,hogy ott hagytuk azt az Éjfúriát! Igazán szép példány volt!
-Tudom,hogy szép "példány" ...
-Oh,csak nem a sárkányod miatt aggódsz?
-Honnan tudod hogy van sárkányom?
-Akkor nem kérdeztél volna rá,hogy kaptunk el e Viharszelőt. -Mosolyogva mondta,majd előrébb ment a sorban.Csak dühöngtem és aggódtam,majd lassan be is aludtam az este közeledtében.Arra ébredtem ahogy egy nyirkos,kő lyukban vagyok ki kötve,lánccal.Rángattam,de úgy mint a ketrecnél szinte tökéletesen meg volt csinálva.Körül néztem de sehol senki,semmit sem hallottam.Nagyot sóhajtottam.
-És engem mennyire megfog verni Kőfej...-Nagy levegőt vettem,nehezen felálltam és erőből rángatni kezdtem a láncot.Kicsit megmozdult a lánc tartója,de utána semmi nem történt.Rángathattam de még Thor se tudta volna eltörni a láncot.Kicsit később,miután kifáradtam,lépteket hallottam.Az idegen volt,mosolyogva lépett be a cellámba.
-Sajnálom hogy egy magad fajta,intelligens,erős lovasnak itt kell lennie.De nem sokáig!
-Hogy érti ezt? -Meglepve néztem rá.
-Oh,megfogja látni!
-És mikor akarom meg látni? -Egyre jobban furdalt a kíváncsiság,hogy mit akar tőlem, vagy velem.
-Mondjuk...Most? -Nevet fel majd néhány viking belép,láncostul leszed és ki vezet,egy hosszú csatorna szerűségen mentünk végig,mind a két oldalon cellák voltak,de le voltak takarva.A csatorna végén egy nagy fa ajtó állt,kinyitották,leszedték rólam a láncokat,majd belöktek jó erősen.Egy mélyített gödörben voltam,szinte alig láttam valamit felfelé.Előttem fa ajtók voltak,úgy mint mögöttem.Be voltam zárva,kicsit aggódni kezdtem mert fentről éljenzéseket hallottam.Majd az idegen hangját,akkorra aki ott volt elhalkult.
-Üdvözletem kegyetlen Harcosok! Egy új harcost köszönthetünk az Arénában! -Dühös lettem,de aggódni is kezdtem,Viharfelhő miatt.Ha ő is idekerül,akkor nem fogja túl élni,vagy ha már idekerült....akkor nem akarom tudni hogy idekerült e egyáltalán.
-Az első próba tétele,hogy bekerüljön az Első Túlélőkhöz,egy Sikló sárkány! -Majd a beszédje végére a velem szembeni ajtót kinyitották és egy zöldes sérült Sikló rohant ki.

Mikor meglátott,egyből nekem rohant én ijedten el ugrottam előle.Szegény bele is csapta a fejét a kő falba.Körbe csak fegyverek voltak,felkaptam egy pajzsot,majd messzebb rohantam tőle,közben a tömeg fent üvöltözött.A sikló megfordult és újra felém rohant,újra kikerültem,de most már az oldalával csapódott a falnak.Fent Az idegen állt a legközelebb,nem láttam az arcát,de nem is akartam.A sárkány hirtelen el lökött,neki a falnak,kicsit meg is ijedtem és az oldalamat fogva néztem a siklót.Morgott rám,meg néha oda-oda harapdált,lassan kinyújtottam a kezem hogy megnyugtassam.Csak lassan közelített,a tömeg lassan sutyorogni kezdett,valószínüleg nem vidáman.Kicsit én is elmozdultam a faltól és mikor elég közel értem megsimogattam a repedezett szarvát,képtelen volt már repülni,annyira szét volt szaggatva a szárnya.Szegényke csak a kezem alá bújt és már nem is volt olyan ijesztő.Letettem a pajzsot és felnéztem,az idegen kicsit indulatosan leszólt.
-Hogyan engedheted magadhoz azt a szörnyet?!
-Ő nem szörny! -Üvöltöttem vissza,közben simogattam a sikló fejét.Az idegen hirtelen eltűnt majd néhány perc múlva a fa ajtó mögül jött elő.Felkapott egy kardot és elindult felénk.Én hátráltattam a siklót,de nem kellet kényszeríteni rá,újra felkaptam a pajzsot és magam elé tartva figyeltem az idegent.
-Tűnés! -Ordított rám,de nem torpantam meg tőle.
-Nem félek tőled,hiába ordítozol! -Szóltam neki oda,a sikló hátrált egészen a falig majd ott össze gömbölyödve ült,remegve.
-Takarodj innen! Képtelen vagy sárkányt ölni,nincs semmi hasznod!
-Nem kell megölni egy sárkányt! Sokkal több haszna van élve,mint halva! És igazi társak,hűségesek,és meg is védenek!
-Oh,jut eszembe! -Szólt oda majd intett és felülről le esett oldalra valami,mikor oda néztem,meg állt a szívem.
Viharfelhő nyerge volt,nem hittem a szememnek.

Folytatjuk...