Sárkányok Lovagjai 2
Különkiadás
Épp repülgettünk Viharfelhővel,kint a nyílt tengeren mikor hirtelen Viharbogár és Astrid szállt el fölöttünk.Megálltunk és megvártuk míg elénk kerül.
-Na,végre hogy meg vagy,Vadász!
-Mondtam hogy kint leszek,mi baj van Astrid? Takonypóc bealudt,vagy mi?
-Nem dehogy,nagyban dolgozik,de apád keres éppen.
-Apám? Nem úgy volt hogy páncélt készít a sárkányoknak?
-De,úgy volt,de egy kis gond adódott.Jobb lenne ha vissza jönnél.
-Rendben,rohanunk,ugye Viharfelhő? -Azzal a lendülettel vissza fordultunk,majd Hibbant felé indultunk, Astridékkal.
Út közben kicsit beszélgettünk,Astrid mesélt hogy milyen Hablattyal lenni együtt én meg arról hogy apa mennyi mindent fedez fel.
-Amúgy mi a baja apámnak,mielőtt oda érnénk tudni akarom hogy mire számítsak.
-Oh,csak a szokásos,egy sárkány szórakozik vele,és képtelen folytatni a dolgait.
-Ó! Csak ennyi?
-Pontosan,egy kölyök sárkány dédelget most!
Nagyot nevettünk majd mikor haza értünk,egyből Bélhangos kovácsműhelyébe mentünk.Ott is volt apa,egy kölyök siklót ölelgetett.Sóhajtva leszálltam Viharról és oda mentem.
-Szervusz,apa!
-Oh,mi van fiam? -Oda se nézett rám,csak a kis siklót dédelgette.Örültem neki hogy ezt csinálja,de ott volt az egész estéje erre a kis kölyökre.
-Semmi,csak gondoltam szólok hogy,hogy kicsit elkeveredtél a munkától...-Próbáltam nem nagyon harsogatni a témát.
-Oh,tudom! De nézd milyen kicsi! Ilyen közelről még nem is láttam kölyök sárkány!
-Tudom,apa...tudom. De nem gondolod hogy,neked is lenne tenni valód?
-De igen.Még egy kicsit,szórakozom ezzel a hüllővel aztán folytatom!
Nagyot sóhajtva Viharra néztem,aki kicsit forgatva a szemeit,morgott egyet amitől a kis sikló megnyalta apa kezét majd elrohant.
-Nézd milyen repülő robosztus lesz majd belőle! Csak éljem meg,és én leszek az első aki megcsinálja neki a páncélját!
-Oh,igen,a páncélok,apa...-Mosolyogtam rá,kicsit majd kihúztam magam.Ő lassan támaszkodva a falhoz,felállt és neki állt a dolgának,kicsit mosolyogva persze de amint megpillantott elkomorodott.
-Nos,valamit még akarsz fiam?
-Oh,már semmit! Csak jöttem megnézni hogy,hogy haladsz! Máris megyek! -Kínos mosollyal vissza másztam Viharra,persze Astrid mosolygott rám mint akinek kötelező lenne,de ezt már megszoktam.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése