Sárkányok Lovagjai 2
Háború kezdete (2.rész)
Órákon keresztül csak vittek,keresztül erdőn,réten és még egy barlangon is.Majd az idegen lassan elkezdett velem társalogni,nem igazán válaszoltam neki.
-Kár,hogy ott hagytuk azt az Éjfúriát! Igazán szép példány volt!
-Tudom,hogy szép "példány" ...
-Oh,csak nem a sárkányod miatt aggódsz?
-Honnan tudod hogy van sárkányom?
-Akkor nem kérdeztél volna rá,hogy kaptunk el e Viharszelőt. -Mosolyogva mondta,majd előrébb ment a sorban.Csak dühöngtem és aggódtam,majd lassan be is aludtam az este közeledtében.Arra ébredtem ahogy egy nyirkos,kő lyukban vagyok ki kötve,lánccal.Rángattam,de úgy mint a ketrecnél szinte tökéletesen meg volt csinálva.Körül néztem de sehol senki,semmit sem hallottam.Nagyot sóhajtottam.
-És engem mennyire megfog verni Kőfej...-Nagy levegőt vettem,nehezen felálltam és erőből rángatni kezdtem a láncot.Kicsit megmozdult a lánc tartója,de utána semmi nem történt.Rángathattam de még Thor se tudta volna eltörni a láncot.Kicsit később,miután kifáradtam,lépteket hallottam.Az idegen volt,mosolyogva lépett be a cellámba.
-Sajnálom hogy egy magad fajta,intelligens,erős lovasnak itt kell lennie.De nem sokáig!
-Hogy érti ezt? -Meglepve néztem rá.
-Oh,megfogja látni!
-És mikor akarom meg látni? -Egyre jobban furdalt a kíváncsiság,hogy mit akar tőlem, vagy velem.
-Mondjuk...Most? -Nevet fel majd néhány viking belép,láncostul leszed és ki vezet,egy hosszú csatorna szerűségen mentünk végig,mind a két oldalon cellák voltak,de le voltak takarva.A csatorna végén egy nagy fa ajtó állt,kinyitották,leszedték rólam a láncokat,majd belöktek jó erősen.Egy mélyített gödörben voltam,szinte alig láttam valamit felfelé.Előttem fa ajtók voltak,úgy mint mögöttem.Be voltam zárva,kicsit aggódni kezdtem mert fentről éljenzéseket hallottam.Majd az idegen hangját,akkorra aki ott volt elhalkult.
-Üdvözletem kegyetlen Harcosok! Egy új harcost köszönthetünk az Arénában! -Dühös lettem,de aggódni is kezdtem,Viharfelhő miatt.Ha ő is idekerül,akkor nem fogja túl élni,vagy ha már idekerült....akkor nem akarom tudni hogy idekerült e egyáltalán.
-Az első próba tétele,hogy bekerüljön az Első Túlélőkhöz,egy Sikló sárkány! -Majd a beszédje végére a velem szembeni ajtót kinyitották és egy zöldes sérült Sikló rohant ki.
Mikor meglátott,egyből nekem rohant én ijedten el ugrottam előle.Szegény bele is csapta a fejét a kő falba.Körbe csak fegyverek voltak,felkaptam egy pajzsot,majd messzebb rohantam tőle,közben a tömeg fent üvöltözött.A sikló megfordult és újra felém rohant,újra kikerültem,de most már az oldalával csapódott a falnak.Fent Az idegen állt a legközelebb,nem láttam az arcát,de nem is akartam.A sárkány hirtelen el lökött,neki a falnak,kicsit meg is ijedtem és az oldalamat fogva néztem a siklót.Morgott rám,meg néha oda-oda harapdált,lassan kinyújtottam a kezem hogy megnyugtassam.Csak lassan közelített,a tömeg lassan sutyorogni kezdett,valószínüleg nem vidáman.Kicsit én is elmozdultam a faltól és mikor elég közel értem megsimogattam a repedezett szarvát,képtelen volt már repülni,annyira szét volt szaggatva a szárnya.Szegényke csak a kezem alá bújt és már nem is volt olyan ijesztő.Letettem a pajzsot és felnéztem,az idegen kicsit indulatosan leszólt.
-Hogyan engedheted magadhoz azt a szörnyet?!
-Ő nem szörny! -Üvöltöttem vissza,közben simogattam a sikló fejét.Az idegen hirtelen eltűnt majd néhány perc múlva a fa ajtó mögül jött elő.Felkapott egy kardot és elindult felénk.Én hátráltattam a siklót,de nem kellet kényszeríteni rá,újra felkaptam a pajzsot és magam elé tartva figyeltem az idegent.
-Tűnés! -Ordított rám,de nem torpantam meg tőle.
-Nem félek tőled,hiába ordítozol! -Szóltam neki oda,a sikló hátrált egészen a falig majd ott össze gömbölyödve ült,remegve.
-Takarodj innen! Képtelen vagy sárkányt ölni,nincs semmi hasznod!
-Nem kell megölni egy sárkányt! Sokkal több haszna van élve,mint halva! És igazi társak,hűségesek,és meg is védenek!
-Oh,jut eszembe! -Szólt oda majd intett és felülről le esett oldalra valami,mikor oda néztem,meg állt a szívem.
Viharfelhő nyerge volt,nem hittem a szememnek.
-Kár,hogy ott hagytuk azt az Éjfúriát! Igazán szép példány volt!
-Tudom,hogy szép "példány" ...
-Oh,csak nem a sárkányod miatt aggódsz?
-Honnan tudod hogy van sárkányom?
-Akkor nem kérdeztél volna rá,hogy kaptunk el e Viharszelőt. -Mosolyogva mondta,majd előrébb ment a sorban.Csak dühöngtem és aggódtam,majd lassan be is aludtam az este közeledtében.Arra ébredtem ahogy egy nyirkos,kő lyukban vagyok ki kötve,lánccal.Rángattam,de úgy mint a ketrecnél szinte tökéletesen meg volt csinálva.Körül néztem de sehol senki,semmit sem hallottam.Nagyot sóhajtottam.
-És engem mennyire megfog verni Kőfej...-Nagy levegőt vettem,nehezen felálltam és erőből rángatni kezdtem a láncot.Kicsit megmozdult a lánc tartója,de utána semmi nem történt.Rángathattam de még Thor se tudta volna eltörni a láncot.Kicsit később,miután kifáradtam,lépteket hallottam.Az idegen volt,mosolyogva lépett be a cellámba.
-Sajnálom hogy egy magad fajta,intelligens,erős lovasnak itt kell lennie.De nem sokáig!
-Hogy érti ezt? -Meglepve néztem rá.
-Oh,megfogja látni!
-És mikor akarom meg látni? -Egyre jobban furdalt a kíváncsiság,hogy mit akar tőlem, vagy velem.
-Mondjuk...Most? -Nevet fel majd néhány viking belép,láncostul leszed és ki vezet,egy hosszú csatorna szerűségen mentünk végig,mind a két oldalon cellák voltak,de le voltak takarva.A csatorna végén egy nagy fa ajtó állt,kinyitották,leszedték rólam a láncokat,majd belöktek jó erősen.Egy mélyített gödörben voltam,szinte alig láttam valamit felfelé.Előttem fa ajtók voltak,úgy mint mögöttem.Be voltam zárva,kicsit aggódni kezdtem mert fentről éljenzéseket hallottam.Majd az idegen hangját,akkorra aki ott volt elhalkult.
-Üdvözletem kegyetlen Harcosok! Egy új harcost köszönthetünk az Arénában! -Dühös lettem,de aggódni is kezdtem,Viharfelhő miatt.Ha ő is idekerül,akkor nem fogja túl élni,vagy ha már idekerült....akkor nem akarom tudni hogy idekerült e egyáltalán.
-Az első próba tétele,hogy bekerüljön az Első Túlélőkhöz,egy Sikló sárkány! -Majd a beszédje végére a velem szembeni ajtót kinyitották és egy zöldes sérült Sikló rohant ki.
-Hogyan engedheted magadhoz azt a szörnyet?!
-Ő nem szörny! -Üvöltöttem vissza,közben simogattam a sikló fejét.Az idegen hirtelen eltűnt majd néhány perc múlva a fa ajtó mögül jött elő.Felkapott egy kardot és elindult felénk.Én hátráltattam a siklót,de nem kellet kényszeríteni rá,újra felkaptam a pajzsot és magam elé tartva figyeltem az idegent.
-Tűnés! -Ordított rám,de nem torpantam meg tőle.
-Nem félek tőled,hiába ordítozol! -Szóltam neki oda,a sikló hátrált egészen a falig majd ott össze gömbölyödve ült,remegve.
-Takarodj innen! Képtelen vagy sárkányt ölni,nincs semmi hasznod!
-Nem kell megölni egy sárkányt! Sokkal több haszna van élve,mint halva! És igazi társak,hűségesek,és meg is védenek!
-Oh,jut eszembe! -Szólt oda majd intett és felülről le esett oldalra valami,mikor oda néztem,meg állt a szívem.
Viharfelhő nyerge volt,nem hittem a szememnek.
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése