Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 2.rész : Nagyra nőttünk

Sárkányok Lovagjai 2

Nagyra nőttünk

2.fejezet

Kicsit mosolyogva néztem őket,majd Hablaty felém fordulva megsimogatta Fogatlant.

-Vadász,biztos hogy jól vagy?

-Persze,csak....még fel kell dolgoznom. -Nagyot nyelve bólintottam.

-Rendben,maradj nyugodt,és a legfőbb hogy pihenj.Majd mi megoldunk mindent. -Fogatlan csak a kezemet nyalogatta gyengéden majd a gazdájáét is.

-Rendben,tudok valamiben segíteni? 

-Nem akarunk nagyon feladatott adni,de ha nagyon akarsz segíteni,akkor talán,vigyázhatsz a kölyök sárkányokra. -Mondta kicsit halkan Astrid,csak bólintva válaszoltam neki majd elindultam a Fészek felé.Hablaty intett felém,majd Fogatlan utánam is jött.

Kicsit később már a szénában ültem,rengetek kis sikló,szörnyen nagy rémség és egyéb bébi sárkány között.Fogatlan is örült a kölykök láttán,néha még játszott is velük.Nagyrészt csak a kis Skrill kölyökkel játszott,majd az ölében el is aludt,belegondolva már nem is volt olyan kicsi.Később Valka is megjelent a Fészekben,Felhőugróval.Csak leült mellém a vállamat fogva.
-Vadász,tudom hogy nehéz.De te erős vagy!
-Tudom,de nehéz nélküle és más sárkányra képtelen leszek ráülni,vagy repülni vele.
-Nézd,nem lehetsz biztos benne hogy megölte.Csak rád akar ijeszteni!
-Valka,ott voltam! Láttam a két szememmel a nyergét,szét tépve... -Szóltam rá hangosan egy kicsit,majd elhallgattam.Valka csak megszeppenve megsimogatta a fejem.
-Nem szabad mindig a szemednek hinned! -Mondta kicsit mosolyogva majd az államnál fogva a felé fordította a fejem. -Mindig csak a szívednek kell hinned,meg az eszednek! Sose annak amit látsz!
-De,és ha ...mégis? -Kérdeztem tőle bátortalanul.
-Úgy érzed hogy igen?
-N-nem...de szörnyen hiányzik...
-Akkor él...kint van,és segíteni fogunk neki! Kifogjuk szabadítani! -Majd gyengéden megölelt,én is vissza öleltem,és egy jó ideig el sem engedtem Valkát.Kicsit később Hablatyék jöttek be,Fogatlan viszont egyből fel is ébredt.
-Látom,el vagytok! -Mondta mosolyogva a főnök.
-Oh,el vagyunk fiam! -Nevetve nézett fel,közben elengedett engem Valka.
-Tudnál segíteni,anya? Van egy sárkány aki...igen érdekes...
-Hogy érted? Csak nem nőstény? -Mosolyogva nézett vissza rám,én csak lassan felálltam és közelebb léptem.
-Nos,lehet mondani olyannak! -Vidáman nézett rám Hablaty majd intett Fogatlannak aki egyből felpattant és engem lökdösve ki is mentünk.
Kint néhány viking,meg persze Eret kötelekkel fogták a sárkányt.

Hablaty és Valka egyből oda rohant,Fogatlan is elrohant mellőlem,majd ráugrott a sárkányra hogy lefogja.Hablaty próbálta megnyugtatni,kevés sikerrel,még Valka is segített,majd hirtelen a semmiből Pléhpofa jelent meg és ő is lefogta a sárkányt.A vadóc össze vissza rángatta magát hogy szabaduljon,erős és fiatal volt,de csak később eszméltem rá hogy milyen fajta is.Oda rohanva elhúztam Fogatlant aki meglepődve hagyta magát,a többieknek is szóltam hogy szálljanak le róla.Majd közelebb lépve ráfogtam a sárkány szarvára.
-Vadász teljesen megörültél?! -Szólt oda Hablaty,rémülten,de felesleges volt.A vadóc teljesen le dermett,nagyra nyitotta a szemét és meg sem mozdult onnantól.
A többiek is csak néztek,majd lassan kicsit félénken lépett oda Hablaty és súgva kérdezte.
-Mi...mi a baja?
-Csak ösztönösen reagál,ismerem ezt a fajta sárkányt. -Mondtam nyugodtan,majd lassan vele szembe álltam. -Az anyjuk szokta megfogni a szarvuknál ha nagyon rosszalkodnak.
-És ezt honnan tudod,Vadász? -Kérdezte keresztbe tett karokkal Pléhpofa.
-Nos,nekem is van egy úgy mond "Sárkányok könyv" szerűségem. -Mondtam kínosan mosolyogtam rájuk.
-Ennek szerintem örülhetünk! -Mondta vidáman Hablaty majd gyengéden megsimogatta a sárkány fejét közben lassan elengedtem a szarvát.A vadóc lassan megnyugodott,majd lassan felemelkedett.

Nem rángatta magát,csak figyelte Hablatyot,és persze Fogatlant is,majd egy nagyot rájuk fújt és felrepült.
-Váov...Hasonlít egy Tájfumeránghoz!
-Mondhatni,csak sokkal nagyobb! -Vidáman néztem rá,majd Fogatlan fejét simogattam.

Folytatjuk...