Sárkányok Lovagjai 2 : Különkiadás! - ( A 10 évben történtek részlete 2.rész)

Sárkányok lovagjai 2

Különkiadás!

 

Ma van a nagy nap!
Nem tudtam elhinni,de nem késhettem tovább.Lassan 2 éve hogy Astridék együtt vannak,és lassan 4 éve hogy Hablaty vezér lett.Itt az én időm!
Miközben össze pakoltam a felszerelésem,a kezdetekről gondolkoztam.Mikor elsőként voltunk együtt az éjszaka közepén.Beszélgettünk,akkor még a Fafej meg is akart ölni.Ki is mondta hogy szeret,de akkor még én is fiatal voltam,ő meg aztán még fiatalabb.
Persze nem voltam egyedül aki meg akarta szerezni Kőfejet.Ott volt Eren,meg Takonypóc és persze Halvér is,de ő elég gyorsan feladta.Következőnek Takonypóc hagyta abba a küszködést,de viszont ott maradt Eren,nagy vetélytársak voltunk.Jó sokáig szívtuk egymás vérét,Kőfej meg a miénket.
Nagy nehezen össze pakoltam majd kifelé indulva valamelyik kertből virágokat szedtem.Jó nagy csokorral,hogy ha kitépi a kezemből maradjon is valami.Vissza gondolva a régi pillanatokra,még el is bambultam út közben,majd megrázva a fejem,felgyorsítottam és néhány percen belül a házuknál voltam.Bekopogtam,és tudtam hogy csak ő lesz otthon.
-Vadász? Mit művelsz itt? -Kérdezte egy fejszével a kezében,mosolyogva.
-Öhm,nos Kőfej...gondoltam hogy hozok neked,egy csokor virágot! -Nyújtottam neki oda,láttam hogy elvörösödve néz rám,majd ki is tépte a kezemből,ahogy ismertem.
-Oh,köszönöm! Kérsz egy kis jak pörköltet? -Vigyorogva rángatott be a házba,kérdés nélkül.
-Nos,nem igazán,mert szeretnék beszélni veled...-Nyeltem nagyot izgatottságomban.
-Igen! -Nem is kezdtem bele de már válaszolt is... -Igen Vadász,bármi is az!
-De,de...Még nem is kérdeztem! -Szóltam oda hozzá,de hiába,mintha a falnak beszéltem. -Kérlek csak hallgass meg. -Ő csak ugrándozott de én határozottan megfogtam a kezét és elhúztam az ágyig,majd leültünk,persze Kőfej még mindig pattogott az ágyon a virágokat szorongatva.
-Mond csak!
-Nos,arra gondoltam hogy...te,meg én...tudod,mint Hablatyék... -Hirtelen megállt és rám meredten nézve bámult. -Mo-most mi van? -Bátortalanul kérdeztem.
-Te....meg én? Együtt,mint Astridék? Úgy érted?
-Igen! -Mondtam neki határozottan.De mire a mondani valóm végére értem,csak annyit láttam hogy megcsókolt.

 

Teljesen elvörösödtem,nem is tudtam hogy mit tegyek.De egy idő után megfogtam a derekát és úgy ahogy tudtam vissza csókoltam.Ő csak vigyorogva elengedett én meg csak néztem őt.

-Nos,ez a válaszom! -Nevetve el lökött az ágyon.

-É..értem... -Nagyot nyelve néztem őt.

-Jaaaj! Ne legyél félénk! Ne légy Halvér! -Nevetve nézett engem majd rám is ült,én teljesen elvörösödve csak néztem őt.

-É..én nem félek! Főként nem tőled! -Mondtam már bátrabban és kicsit megtámasztottam magam.

-Úgy is legyen! -Mosolyogva megpuszilta a homlokom amitől még jobban megnyugodtam.

-Rendben,nos,akkor most mi legyen? 

-Tűnj el,mielőtt a bátyám hazaér! -Nevetve állt fel rólam majd felrángatott és ki lökdösött a házból.Én meglepve csak vissza néztem,majd elmosolyodva haza indultam.Boldog voltam hogy ezen túl tudtam esni,de meglepve is éreztem magam.A legelső csókom!

Vége!