Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 7.rész : Rövid a hazaút

Sárkányok Lovagjai 2 

Rövid a hazaút

3.fejezet

 

 Másnap reggel újra útnak indultunk Viharral.Kicsit borult volt az ég,de nem akadályozott meg ez sem.Rövid idő múlva egy hatalmas ködön keresztül repültünk át,alig láttunk valamit úgyhogy le lassítottunk.
Hirtelen neki ütköztünk egy kő falnak majd egy hajóra estünk,s akkor hallottunk emberi hangokat,rémültek voltak.Mikor felszálltam Viharfelhőre,ránk dobtak egy hálót,nem tudtam leszedni,csak egy íj volt nálam és néhány nyíl.Egy ismerős hang csörrent meg a fülemben.

 

-Áh,megvagy! -Szólt oda vigyorogva Eret.Teljesen meglepődtem,nem hittem volna hogy ide kint vannak.

-Mit keresel te itt? -Kérdeztem tőle. -Nincs kedved leszedni rólunk ezt a hálót? 

-Nincs,és te mit keresel itt?  Hablatyéktől már a levegő is elfáradt annyit kerestek téged! 

-Én kérdeztem előbb!

-Hol érdekel az elsőbbséged! Haza jössz velünk! -Egyre dühösebb volt Eret,ahogy én is.

-Micsoda? N-nem mehetek haza! Nem most! 

-Oh,de igen! Ha nem,akkor haza viszünk! -Szólt az embereinek akik meg is fordították a hajót,és az ellenkező irányba indultunk meg.

-Ne-ne-ne-ne! Nem mehetek haza Eret! Nem érted?! -Ordítottam rá,de felesleges volt.

Hosszú órák után furcsa módon már otthon is voltunk.A kezemet megkötözték,mint egy rabnak és elvittek Hablatyhoz.

Rock,Astrid,Hablaty és szinte mindenki ott állt.Hablaty szörnyen dühös volt,majd mikor megálltam előtte,egy jó nagyot behúzott.A földre esve hallgattam ahogy üvöltözik.

-Te tényleg ennyire buta vagy?! Mi a fenének hagytál itt minket?!
-Ti tényleg nem értitek hogy miért mentem el?! Itt hagytam Rock-ot aki vigyázna rátok,de ti neeem...Nektek azzal kell szórakozni hogy tönkre tegyetek!
-Vadász,most azonnal elmondod hogy mi folyik itt! Elmész azért hogy megtaláld a bátyjádat aki valószínű hogy nem is él! -Ordított rám Hablaty újra.Ekkora mindenki elhallgatott,én meg csak néztem őt dühösen és csalódottan.
-Sz-szóval neked ennyit ér...ennyit ér egy viking élete?... -Hablaty is feleszmélt hogy mit mondott de akkor már késő volt.Teljesen elvesztettem a türelmem.
-Vadász,Hablaty...szerintem,most kéne le állni.Hosszú volt ez a nap.Mindkettőnknek, s mindenkinek. -Rock próbált nyugtatni de hiába,teljesen elvesztem.Hablaty pedig csak dühösen nézett továbbra is.

-Jól hallottad Vadász,Nem biztos hogy él a bátyád.S csak azért pazarolni az idődet hogy megtaláld,és szembe nézz a valósággal,teljesen felesleges! Én tudom milyen elveszíteni valakit,és halottnak hinni,s azt is tudom hogy milyen vissza kapni.Meg azt milyen látni a szereteimet meghalni...-Nem bírtam végig hallgatni,túl sok volt nekem az amit mondott Hablaty.A térdeimre estem és csak magam elé bámultam.Kőfej egyből oda rohant de eltaszítottam,nem akartam hogy lássa az arcom.Könnyekben úszott az egész.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 6.rész : Messze van a határ

Sárkányok Lovagjai 2

Messze van a határ

3.fejezet

*Egy idióta vagyok....*
Ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben,egész végig.Ezen kívül elkapott a síró görcs.Nem bírtam magammal,Vihar hátán ülve zokogtam.Ő csak próbált dorombolni,amitől valamennyire megnyugodtam,de még mindig zokogtam.
Viharfelhő lassan elfáradt így egy közeli szigeten telepedtünk le. Ő csak folyamatosan dorombolt,szinte megállás nélkül úgy dörgölőzött hozzám.Egy kis tűz rakás mellet ültünk,fáradtak voltunk és éhesek is.Lassan felálltam és néhány közeli bokorból szedtem bogyókat,finomak voltam és ehetőek is.Vihar is evett belőle,de ettől ő nem lakott jól.Este fele épp durmoltunk mikor Vihar a szarvával bökdösni kezdett.Felébredtem és láttam ahogy egy-két bokor csak úgy megrezzen.Egyből elő is kaptam az íjam és a bokrok felé tartottam.Viharfelhő is morgott halkan és a bokrok felé nézett.

 Ekkor hirtelen Farkasszem ugrott elő a bokrok mögül.Majdnem rá is lőttem,de még jó hogy nem tettem.Üvöltve szóltam rá.
-Thor szerelmére,Farkas mi a frászt keresel te itt!?
-Jöttem utánad! -Mosolyogva közölte,mintha csak bújócskáztunk volna.
-HOGYAN?!
-Anyu szájkányával! Vihajjbogájjal! -Mutatott rá ,ahogy az árnyékban,a fák között szlalomozik.
-Thor...szakállára!...és anyád tudja? Minek is kérdem,persze hogy nem tudja! -Ledobva magam a földre a fejemet fogtam.Persze Farkas aggódva jött oda és ült az ölembe,felfele nézve.
-Miéjt mentél el?
-Hjaj....Ez egy,hosszú történet...
-Akkor elmeszéled? -Kíváncsian kukkolt az ölemből.Nagy levegőt véve,a fejét simogatva nekiálltam.
-Nos,lehet tudod.De nekem van egy bátyám.Akit nagyon,de nagyon régóta nem láttam,és szeretném megkeresni.De ha otthon kell lennem,veletek,nem tudom megkeresni.
-Akkor miéjt nem mész apájékkal? Ők mindig szegítenek!
-Tudom...De szeretném ezt egyedül megtenni! Azért kértem meg a legjobb barátomat hogy vigyázzon rátok.
Csöndben nézett rám,majd lehajtotta a fejét és Viharbogarat nézte.
-Akkoj,baj hogy itt vagyok?
-Nos....erre nem tudok,választ adni.Mert nagyon kedves tőled hogy utánam jössz.De nem tudsz segíteni.De mással igen.
Szinte felcsillant a szeme és mosolyogva nézett rám.Mint egy kis fénysugár.
-Miben?!
-Azzal,hogy most fogod magad,felszállsz Viharbogárra és haza repülsz,és nem mondod el hogy találkoztál velem.Senkinek! Rendicsek?
-Jendicsek! Ez a mi titkunk?
-Pontosan! Na,megetettem Viharbogarat és mehettek!
Felállva,Farkast félre állítva megetettem Vihart és felültettem rá a fiút.Izgatottan fogta a nyerget és mosolyogva bámult.
-Rendben.Mehettek is! Ígérd meg nekem hogy senkinek,de senkinek,még a szüleidnek sem árulod el!
-Jendben! Megígéjem! -Lassan elindítottam Viharbogarat,fel is szállt és az éjszakában el is tűntek.Bíztam Farkasban,nem buta kölyök mint én voltam akkoriban.Be tartja a szavát,bármi áron.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 5.rész : Távozás

Sárkányok Lovagjai 2

Távozás

3.fejezet

-Micsoda? Nem szegheted meg a parancsomat! Vadász! -Ordított utánam Astrid,én meg közben elindultam haza felé,pontosabban Viharfelhő felél.Astrid mint egy zápor úgy követett és üvöltözött utánam,de nem állított meg ez sem.Viszont a többiek is oda értek,Hablaty volt az első aki oda is szólt.
-Mi folyik itt?! Astrid nyugodj már meg! -Próbálta Hablaty megállítani őt,kevés sikerrel,Astrid csak félre lökte őt és tovább viharzott utánam.
-Vadász ha fel mersz szállni a sárkányodra! Én THORRA esküszöm,...olyat teszek amit még te is megbánsz! -Ordított rám szinte teli torokból.
-Akkor megbánom,de amit most teszek azt sohasem fogom! -Szóltam vissza majd Viharra dobtam a nagy táskát,és rákötöttem.
-Hé, elsősorban,mi folyik itt?!  Másod sorban mindenki nyugodjon le,főként ti ketten! -Szólt hozzám Hablaty,amire Vihar is felfigyelt.
-Elmegyek! -Szóltam határozottan majd egy kevés kaját kezdtem a táskákba be pakolni.
-Ó,dehogy mész! -Folytatta Astrid és elindult felém nagy lendülettel,amit Hablaty meg is állított.
-Astrid,maradj nyugton! Aztán...miért is akarsz elmenni Vadász? És hova? Mennyi időre?!
-Nem tudom,de mennem kell!
-Micsoda?! Na,jó elegem van belőletek! Vadász azonnal gyere ide! -Üvöltött most már Hablaty is,mindenki más pedig csak csöndben nézte,én makacs módon felpattantam Viharfelhőre.
-Nem,és nem érdekel mit mondotok! Rock itt fog maradni és vigyázni fog rátok!
-Meg mondom ki fog,kire vigyázni! Viharfelhő rád mielőtt agyon verlek! -Szólt oda Takonypóc,ő is dühösen.
-Vadász,nem mész te sehova! Egyszer elveszítettünk már, még egyszer nem akarunk! Szállj le a sárkányról,MOST! -Hablatynak már vörös volt a feje,és nagyon komolyan gondolta,a szemembe nézett.Ilyennek még nem láttam.De még ez sem állított meg.Makacsul rászóltam Viharfelhőre hogy szálljunk fel,és szegényke rémülten megtette.Kasza csak utána nézett és dorombolt az én sárkányomnak,de hiába,Vihar ahhoz túl hűséges hogy ott maradjon.

-Te teljesen megörültél! Vadász,azonnal gyere vissza! Nem tudod hogy mit művelsz! -Ordította utánunk Hablaty és Astrid,meg mások is,de őket nem értettem tisztán.Csak a szívem dobogott nagyon,majd megszakadt a mellkasom annyira fájt.De tovább kellet mennem...

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 4.rész : Elköszönés

Sárkányok Lovagjai 2

Elköszönés

3.fejezet

-Másról van szó,Rock.

-Akkor,mond el! Eléggé rég beszéltünk már. -Nagyot sóhajtottam majd rá néztem.Persze mint mindig,amióta ismerem mosolyogva nézett vissza rám.

-Nos,hahj...Én,én szeretném ha vigyáznál rájuk...míg elmegyek.

-Oh,oké...csak ne felejts el össze pakolni meg egyebek...egyébként is,mennyi időre mész el?

-Még nem tudom,de valószínű hogy elég sokra...

-Várj,micsoda? -Ebben a pillanatban a mosolya aggódó és értetlen tekintettre váltott. 

-Jól hallottad,haver...még nem tudom mennyi időre megyek el.Ezért kérlek hogy vigyázz rájuk,mert tudom hogy jó vagy abban.

-Na neeeem! Nem játszunk ilyet! Nem rég találkozunk újra és te megint el akarsz tűnni?! -Kicsit már felemelte a hangját de nem tántorított ez meg.

-Kérlek,Rock! Nekem ez fontos! 

-Nekem meg az a fontos hogy TE életben maradj! Nem veszíthetlek el még egyszer...még egyszer nem...-Láttam az arcán az aggodalmat és a félelmet,átéreztem amit ő,hisz én sem akartam őket otthagyni,legalábbis nem örökre.
-Rock,bízz bennem.Vissza fogok jönni... -Lassan megfogtam a vállát,mosolyogtam,amennyire tudtam.Rock csak nagy levegőt vett és egy halvány mosolyt elengedve válaszolt.
-Rendben...de ha nem jössz vissza,én THORRA esküszöm,hogy utánad megyek és egy az összes dologgal amivel lehet icike-picike darabokra kaszabollak! -Szólt hangosan,majd meg borzolta a hajam.
-Köszönöm,tesó. -Egy váratlan pillanatban köhögést hallottam a hátam mögött,mikor hátra fordultam Astrid állt ott.Keresztbe volt téve a karjai és nagyon csúnyán nézett ránk.Mi mint mindig,mosolyogva álcáztuk magunkat.Astridnak szinte lángolt a feje a dühtől,amit én egy nagy nyeléssel kezdtem nyugtatni.
-Oh!...Sze-szervusz Astrid! Mi járatban erre? -A kínos mosolyunk szinte semmit nem ért,valószínű ,hogy minden egyes szavunkat hallotta.

-Ugye csak egy rossz vicc amiről beszélgettek?! -Ordított ránk,mi meg csak mint a rossz gyerekek álltunk ott. -Rock,most ha megkérhetlek...menj a többiekhez! Beszélnem kell Vadásszal!
Rock lassan elballagott, hátra nézelődve, aggódva figyelt minket.Én nagy levegőt véve Astridra néztem,és próbáltam nyugodt maradni.
-Astrid,csak próbálj meg végig hallgatni,kérlek!
-Nem! Most te hallgatsz végig engem! Mi az hogy csak úgy lelépsz?! Hm? Nem mehetsz csak úgy el,Hablaty is ezzel próbálkozott míg el nem mondtam neki hogy terhes vagyok.Te is ezt akarod megcsinálni Kőfejjel?!
-Pont ő miatta megyek el! -Szóltam rá,kicsit megemelve a hangom. -Pont ő miatta akarok el menni,mert már....nem érzem azt, hogy szeretnénk egymást.
-De,...hisz már összeházasodtatok! És ha Kőfejt is megkérdezem ő is ezt fogja mondani? -Még mindig mérgesen nézett rám és úgy is viselkedett.De kevésbé mint a legelején.
-Igen,vele is megbeszéltem a dolgokat,ő hozzá tényleg jobban illik Eret mint én.
Astrid mintha kicserélték volna,egy nagy sóhajjal átölelt,de még mindig éreztem hogy dühös.
-Vadász,akkor sem menekülhetsz el a problémáid elől! Meg kell oldanod,nem eldobnod!
-Másért is el akarok menni,de nem tudok úgy ,hogy tudom hogy bármikor baj lehet,és nincs senki aki tudna rátok vigyázni.Ezért kértem Rock-ot hogy segítsen!
-Akkor sem! Az nem megoldás! -Nem tartott Astrid megnyugvása,újra ,most dühösebben szólt rám.
-De igen! Ehhez a dologhoz ez az egyetlen esélyem! -Újra rá szóltam,szinte már vitáztunk és a fél falu tőlünk zengett.
-Vadász,ha rajtam múlik akkor,akkor sem mehetsz el ha bele pusztulsz is! Ez egy parancs! - Ezt rám ordítva,elgondolkoztam.Már nem érdekelt semmi,makacsul válaszoltam Astridnak.
-Nem érdekel hogy mit parancsolsz! Ha tetszik,ha nem...elmegyek!

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 3.rész : A mesélő

Sárkányok Lovagjai 2

A mesélő

3.fejezet

-Kaszás és Lidérc? Igazán érdekes nevek,de ha nem árulsz el minket,nincs vele semmi bajom! -Szólt oda Takonypóc vigyorogva.

-Miért árulnálak el titeket? Hisz egy régi jó barátot látni,és az új családját...számomra a legjobb élmény.

-Ennek én is örülök. -Mosolyogva nézett Hablaty ránk majd felkapta a fiát és Fogatlan hátára tette.

-Hablaty,bocsáss meg hogy,elkóboroltunk...én csak meg akartam neki mutatni egy kis részét a világunknak. -Mondtam Hablatynak de hiába oda se figyelt,csak Fogatlannal foglalkozott,meg a családjával.Kis beszélgetés és ismerkedés után szinte mindenki elindult a Hall-ba.Beérve leültünk a nagy asztalhoz és neki láttunk az ebédhez,épp időben.Egy kisebb beszélgetés közben Astrid feltette a kérdést Rocknak.
-Nem meséled el hogy mi is történt? Vagy akár ketten is mondhatjátok,mert Vadász nem sok mindent mesélt.
-Hogy pontosabb legyek,egy szót sem mesélt a múltjáról! -Nevetett fel Pléhpofa,majd szinte mindenki felénk szegezte a tekintettét.Én csak Rockra néztem,és ő meg rám.Nehezen lenyeltem a falatott ami a számba volt majd nagy levegőt véve...nevetni kezdtem.
-Hé! Vadász,ne nevess! Ez egy komoly téma! -Vigyorgott magába Rock,de lassú megnyugvásom után neki kezdtem.
-Fúh...Nos,egy kis faluban kezdődött,egészen délre innen.Én és a családom,voltunk az úgy nevezett "Alfák",rendszeres sárkány vadászok voltunk.Rock családja volt az én családom jobb keze és hát mit is mondjak,a legjobb barátok voltunk.
-Pontosan! Együtt szedtünk le az első sárkányunkat! -Szólt fel hangosan Rock amire a sárkányok hatalmas morgásokkal válaszoltak.Kicsit mindenki megijedt,és ahogyan lehetett nyugtattuk őket.Majd Rock folytatta. -Mármint ami fából volt,hisz még akkor csak...10 esztendősek voltunk.
-Igen,nem tudtunk még együtt sem megemelni egy baltát sem! Szóval,egy nap épp apámék haza tértek az egyik portyájukról,rengeteg sárkánybőrt és fogat hoztak haza s e mellett élelmet is.A bátyámmal segítettünk lehozni a hajóról,persze akkor sokat nem értünk,csak kis dolgokat tudtunk hozni.Persze a bátyám...ő egyszerre 6 dobozt is tudott hozni!...-Kicsit elgondolkodtam,majd a többiekre néztem.Furán éreztem magam,mintha nem kaptam volna levegőt de folytattam tovább. - És még aznap,elindultak még egy portyára apáék.Én és még néhányan maradtunk otthon,a bátyám is velük ment,ezért aggódott mindenki annyira.Miután segítettem mindenkinek ahogy tudtam,mert akkor az volt a feladatom,egyből a gyakorló térre rohantam,mint minden gyerek hogy gyakorolni tudjak.A kis fakardommal és pajzsommal a szalma bábukat ütögettem.Órákig tudtam gyakorolni csak azért hogy olyan legyek mint apám.
Szinte mindenki árbus szemekkel figyelt,alig bírtam folytatni mikor megláttam a kis Farkast ahogy figyel.Hiába próbáltam folytatni,nem ment.Rock kicsit meglökdöste a vállam de még az sem segített.Majd Valka halkan szólt oda.
-Nincs semmi baj ha nem tudod folytatni...szerintem mindannyiunknak elég ennyi mese estére.Főként Farkasszemnek! -Mosolyogva nézett ránk,én meg rá.Majd nagy levegővel újra neki álltam.
-Ez igaz,én is kicsit elakadtam...Majd legközelebb folytatom.Rendben?
-Persze,Vadász biztos téged is felkavar...vissza emlékezni egy szörnyű napra. -Szólt halkan Hablaty, majd befejezve az ebédet, amit jól elhúztunk az éjszakába,elmentünk lefeküdni.Még utoljára elhívtam Rockot beszélgetni.Ahogy sétáltunk az éjszakában kicsit megnyugodtam.
-Nos,miért hívtál haver?
-Csak beszélni,egy-két dologról...
-Oh,ha...ha baj hogy itt vagyok akkor tudod...bármikor elmehetek csa-
-Ne! Nem azzal van baj,sőt örülök hogy valaki itt van,akit jobban ismerek,és családtag.Másról van szó.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 2.rész : Váratlan vendég

Sárkányok Lovagjai 2

Váratlan vendég

3.fejezet

Mikor megláttam ki ül a a sárkány hátán,az ájulás határán tartottam.egy szót nem tudtam szólni.Ekkor hirtelen fogta magát a lovas és sárkánnyal együtt elindultak az ellenkező irányba.Szó nélkül utánuk is repültünk amilyen gyorsan csak tudtunk.Miután megtaláltuk őket csak követtük őket egészen egy kis szigetre.Vihar bátran le is szállt,közel hozzájuk.Én csak a számat tátva bámultam a lovast,nem tudtam mit szólni.Farkasszem is csak nézett majd halkan megszólalt.

-Őj kicsodja? -Majd lassan felnézett rám,még egy árva szót sem tudtam szólni,nem tudtam mit mondani.

A sárkány lovas leszállt és felém nézett,csak nagy levegőt véve,Farkast Vihar hátán hagyva leszálltam én is.
-Vadászj,ő kicsodja? -Aggódva tekintett utánam Farkas,de nem tudtam mit mondani.Ezek után a lovas is megszólalt,mély búgó hangon.
-Vadász? ...Nem gondoltam volna hogy így ...ennyi idő után találkozni fogunk...-Elakadt a szavam,nagyokat szuszogtam és próbáltam vissza fogni a zokogásom.Még így is elmorzsoltam néhány könnycseppet.
-Hé...Tesó,nem...nem haragszol rám ugye? ... -Már nem bírtam magammal.Kicsit megemelve a hangom felé futottam és átöleltem.
-Hogy volt merszed eltűnni 20 éve?! Haver! -Majd elnevettem magam,és nagy levegőket véve lenyugodtam. -Ha tudnád mennyit imádkoztam hogy egy valaki maradjon életbe akit ismerek! Te idióta!
-Hehe...Bocs,haver de muszáj volt.Rengeteg sárkány volt ott akkor...és én is azt hittem,hogy meghaltál.Mint....a bátyád. -Ekkora már elhalkult a hangja és le engedte a fejét.Én szipogva meglöktem annyira hogy felébredjen.
-Te idióta!....Rock...úgy örülök neked,ezt ugye tudod? -Nevetve néztem rá majd nagy levegőt vettem.
-Tudom,és ne hívj idiótának! Te vagy most itt a legnagyobb idióta,ebben a pillanatban.
-Tudom,hol voltál egyáltalán? -Néztem rá és a sárkányára.
-Oh,nos....én is rájöttem hogy egyszerűbb egy sárkánnyal lenni,mint ellene.De látom te sem unatkoztál! -Mutatott Viharfelhőre,majd kicsit jobban megnézte. -Nem is KICSIT unatkoztál! Fiad is lett!
-Öhm...pontosabban,nem a fiam!Hanem...mindegy,ez egy hosszú történet.Gondolom fáradt vagy,nem akarsz...velem jönni és,megnézni az új otthonom?
-Persze,a sárkányaim és én,már elég fáradtak vagyunk,meg éhesek is.
-Látom,na menjünk! -Ezzel a lendülettel felpattantam Viharra majd átkarolva Farkasszemet aki mintha szellemet látott volna úgy nézett rám,felszálltunk és elindultunk haza.
Miután haza értünk Hablatyék egyből le is támadtak.Még jó hogy akkor Kőfej sehol nem volt.
-Hol a francba voltál?! -Üvöltött rám Hablaty,kétségbe esve mellette Astrid keresztbe tett karokkal.
-Nos,kicsit elvittem Fark--
-Hogy tudtad elvinni a fiamat! Nem meg mondtam hogy NINCS szabad repülés!?
-Hé! Nyugi! Nem lett semmi baja és amúgy is,hoztam egy vendéget. -Majd lassan előrébb húztam a barátomat.Hablaty csak értetlenül nézett rá majd Astridra,és vissza rám.
-Ő,kicsoda? ...Ha szabad kérdeznem.
-Nos,a nevem Rock. Juvenly Rock. -Mosolyogva közölte a többiekkel én meg csak Farkasszemet szedtem le Vihar hátáról majd Astridhoz vezettem őt.
-Rock? Nos,csak üdvözölni tudlak,Hibbant szigetén,Rock.Látom te is rájöttél a nyugodtabb és szebb életmódra amit a sárkányokkal tölthetsz. -Mondta mosolyogva Hablaty,majd ezek után kezet fogott Rockkal.
-Persze,és látom neked egy igen ritka sárkányod van. -Nézett Rock Fogatlanra aki meg csak az ő Homok Lidércét nézegette és szagolgatta.

-Oh,igen,a neve Fogatlan.És a te sárkányaidnak? Van nevük? -Kíváncsiskodott Hablaty mosolyogva.
-Igen,Lidérc és Kasza a Viharszelő.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 3.fejezet 1.rész : Az első nap

Sárkányok Lovagjai 2

Az első nap

3.fejezet

Lassan 3 év után eljött az első nap!

Alig vártam hogy bele kezdjek.Hozzá téve csak 1 éve házasodtunk össze Kőfejjel és ő is izgatottan  várta.Egyből is siettünk Hablatyékhoz,az ajtó előtt vártunk egy kis ideig majd Pléhpofa nagy vigyorral kinyitotta az ajtót.

-Na! Meg is jöttetek! A kis unokám,már alig várt titeket! 

-Gondoltuk! Mi is alig vártuk ezt a napot. -Lassan bementünk a házban,ahol épen Astrid és Hablaty dédelgette a kis fiúkat.Farkasszem lett a neve,és szerintem érthető is hogy miért.Pléhpofa volt az aki adta neki a nevét,és érdekes módon Hablatyék bele is egyeztek,tetszett nekik is.
-Na,végre hogy meg vagytok! Ígérem sietünk haza ahogy tudunk! Csak néhány napra leszünk el. -Szólt oda Astrid Farkast az ölében tartva.
-Rendben,mi is jók leszünk! Ígérjük!
-Nem lesz semmilyen repülgetés míg el leszünk ugye? -Gyanakvóan pillantott rám Hablaty,de e mellet mosolygott is.
-Jó,nem lesz semmi ilyen! Legalább is megpróbáljuk... -Halkan nevette el magát Kőfej,ahogy rám nézett.
Astrid oda adta Farkast,majd felvették a táskájukat és Pléhpofáékkal elindultunk mindannyian a kikötőhöz.Lassan felszerelkeztek a hajóra majd a sárkányok is felszálltak.Hablatyék oldalról integettek nekünk,mi meg vissza,Farkas pedig kicsit szomorkásan de vissza integetett.
Órákkal később míg megetettük,mert nem a legegyszerűbb művelet volt az,kint sétálgattunk.
-Na,jól van Farkas! Míg Kőfej takarít és elmosogat,addig mi,kicsit el lógunk! Mit szólsz ehhez?
Farkas csak értetlen arccal nézett rám,csorgó nyállal,amit miután letöröltem egy nagy kendővel magamra kötöttem és felszálltam Viharra.Ő is csak nézte az apróságot,jól megszaglászta majd dorombolni kezdet neki.A kicsi csak hozzám bújt,én megsimogattam a hátát majd lassan felszálltunk.
Kis repülgetés után,fent a felhők felett lebegtünk.Farkasnak eléggé tetszett,de még mindig félt.
-Egyszer ha nagy leszel,és ha apád megengedi akkor neked is lehet saját sárkányod! Ahogy szinte mindenki másnak! -Simogattam neki a fejét,amire fel is figyelt majd nevetve és gyengén ütögette Vihar nyergét.
Kicsit később épp mikor vissza felé tartottunk volna sárkány szárny csapkodásokat hallottunk,ismerősek voltak ezért oda is szóltam.
-Melyikőtök az? -Mosolyogva néztem a felhők közé.Semmi, egyetlen választ sem kaptunk,ekkor egy kicsit megijedtem és rágyorsítottunk hogy minél előbb haza érjünk.
Ekkor hirtelen elénk vágott egy Homok Lidérc.Sötétebb volt mint a többi és egy nagy vágás bolt a mellkasán.Viharral hátrálni kezdtünk,de ezek után el is tűnt.Újra elindultunk kicsit gyorsabban,kicsit aggódtam nehogy bármi baja essen Farkasnak.
Kiderült hogy teljesen rossz irányba haladtunk.A nyílt óceán felett lebegtünk szinte,gondolkozva hogy merre lehet legalább egy sziget ami elég biztonságos.Megint hallottam a Homok Lidércet,megálltunk és megvártam míg közelebb jött.Nem akart bántani csak előttünk csapkodta a szárnyát,hogy helyben maradjon.Kicsit bátortalanul de oda szóltam.
-Hol a gazdád,Lidérc? -Ő csak morgott egy nagyot majd hátra fordult és a levegőbe üvöltött.A felhők közül elő repült egy másik Viharszelő,akkora volt mint Vihar de barna árnyalatokban és mintha valaki ült volna rajta.

-Ki van ott! Mutasd magad! -Szóltam oda,közben hátráltattam Vihart,hogy ha baj van tudjunk menekülni.Egy szót sem szólt,viszont Vihar csak boldogan közelebb repült,mintha ismerte volna őket.
-Héhé! Haver! Ismered őket? -Néztem rá,de csak dorombolva közeledett a másik Viharszelőhöz.Ahogy a másik is,dorombolt és boldogan dörgölte a fejét Viharfelhőhöz.Mikor felnéztem...azt hittem el ájulok.A...A lovasa annak a Viharszelőnek....

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 6.rész : A múlt folytatása

Sárkányok Lovagjai 2

Emlékek a múltból

2.fejezet

Miután leszedtem a deszkákat hátráltam,mert rájöttem akkor hogy mit tettem.Vihar egyből rám ugrott,én rettegtem a félelemtől annyira hogy sírni kezdtem.Csak megszagolt,majd gyengéden elkezdett nyalogatni,illetve a karomat,mert védekeztem a semmi elől.Meglepve néztem ki,kicsit könnyes szemekkel.Ő csak nyugodt tekintettel figyelt, majd lassan lemászott rólam.
Én elmosolyodtam majd megsimogattam,nevettem hogy mennyire gyengédek tudnak lenni ezek a fene vadak.Míg vissza emlékeztem addigra már mindenki haza felé tartott.Engem meg Kőfej ébresztgetett.
-Hé! Álom szuszék! Kelj már fel! -Rángatta a vállam mint akinek kötelező lenne.
-Oh! Már végeztünk is?
-Aham! Csak nem elbambultál?
-Nem,csak elgondolkoztam egy régi történeten.Volt valami amiről lemaradtam?
-Nos,arról hogy lehet mind meghalunk egy óriás sárkány miatt...Szerintem nem!
-Micsoda?!
Kőfejből kitört a nevetés,én értetlenül és idegesen néztem rá,majd rájöttem.Csak ugratott,mint úgy általában.
-Hjaj Thorra!  Muszáj volt Kőfej?!
-Kötelező! Ez a dolgom,tudod!
-Igen,sajnos tudom! Mindegy,menjünk haza,vagy van még valami? Amit nem te találtál ki?
Kőfej elmosolyodva sorolta hogy kik lesznek a köteles és végleges őrök,sárkányostul akik figyelnek arra ha bármi baj lenne,és jelentik is.
Haza érve ledőltem az ágyba,Vihar meg mellém feküdt.Ugyanúgy Kőfej is mellém feküdt majd átöleltem őt.
-Nagyon fáradt vagyok...
-Észre vettem,sok volt neked ez a hét! Elvesztetted Vihart,majd vissza is kaptad,megvertétek egymást Takonypóccal..
-Nem kell emlékeztetni rá,tudom mi történt. -Súgtam neki,addigra már Vihar rég elaludt.
-Nyugi,csak vicceltem! -Kőfej lassan átölelt és meg jobban magamhoz húztam őt.
-Köszönöm.
-Micsodát?
-Hát hogy itt vagy,és hogy persze...engem választottál. -Néztem rá,de már egyre jobban pislogtam.
-Na jól van,itt az idő hogy aludjunk! Jóéjt.
-Jóéjt...
Miután mélyen elaludtunk csak a gyerekkori emlékeim és kalandjaink jutott eszembe,amit Viharral megéltünk.Meg persze az apával való élmények.
Reggel hála Thornak nem kellet korán kelni,mélyen aludtunk mindannyian az ágyban.Nem is kellet takaró Vihar hatalmas szárnyai tökéletesek voltak.
Miután kialudtuk magunkat lassan össze szedtük magunkat,Viharra pattanva kimentem és Hablatyhoz siettem.
-Jó reggelt Hablaty!
-Jó reggelt...Vadász,lenne egy kis személyes beszélgetésünk. -Kicsit meglepődtem és nagyot nyelve közelebb léptem.
-Nos, köhöm...Egy számomra és most már...számodra is fontos dologról van szó.
-Micsodáról főnök?
-Ne áruld el senkinek hogy ezt mondom,de vagy bele egyezel vagy nem.Nem kényszerítelek rá.
-Mi lenne az? -Egyre kíváncsibban néztem Hablatyra.
-Nos,téged akarlak megkérni arra hogy....hogy te legyél a gyerekem,nevelője ha...ha valami történne velünk.
Nagy szemekkel néztem Hablatyra,teljesen meglepődtem hogy pont engem akar erre a feladatra választani.Akkor hirtelen nem is tudtam adni választ.
-De...voáv...nem gondoltam volna hogy,hogy engem választasz!
-Astrid kért meg hogy mondjam el neked,ő úgy érzi hogy nálad biztonságba lenne a gyerekünk...Persze a nagyszülőknél vannak a legnagyobb biztonságban de ha ők nincsenek ott,akkor veled legyen. -Mosolyogva fogta meg a vállam,én meg csak vissza mosolyogtam rá.
-Nos,köszönöm! Én megteszek mindent ,hogy vigyázzak majd az utódodra!
-Köszönöm,Vadász! Sokat segítesz ezzel,nagy terhet veszel le a vállamról.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 5.rész : Hívó szó

Sárkányok Lovagjai 2

Hívó szó

2.fejezet

Fogatlan szeme teljesen össze szűkült,nagyon megijedtünk.Még Vihar is hátrált,Hablaty próbálta megnyugtatni Fogatlant,meg beszélt hozzá,de nagyon nehezen hozta vissza hozzánk.Ő szegényke csak dorombolt,és dörzsölődött Hablatyhoz.
-Hé,pajti! Jól vagy? -Próbálta nyugtatni Fogatlant,és sikerült neki.Majd a nyílt tengerre nézett.
-Csak egy Gnúvad tud így hívni egy sárkányt... -Szólt halkan Takonypóc.
-Ez igaz,talán van még több Gnúvad erre? -Miközben ránéztem Hablatyra,ő egyből elfordította a fejét a tengerre.
-Meg lehet,de akkor még óvatosabbnak kell lennünk. -Szóltam oda,majd Viharra pattantam. -Elmegyek körül nézek,hátha találok valami jelet.
-Ez egy jó ötlet,menj Északra,Takonypóc megy Délre,Apa te menj kérlek Keletnek,én meg megyek Fogatlannal Nyugatra. -Mosolyodott el Hablaty majd ő is felszállt Fogatlannal.
-Okés akkor induljunk! -Szólt fel Pléhpofa.Majd mindannyian felszálltunk és elindultunk a megfelelő irányokba.
Északra menve egyre hidegebb volt,kicsit vacogtunk Viharfelhővel de nem fordulhattunk vissza csak ezért.Jól körül néztünk,majd egyszer a jeges ködben észre vettünk egy hatalmas jég tömböt,olyan volt mint egy Gnúvad fújta volna.Viharfelhővel nehezen leszedtünk egy kisebb kristályt és azzal a lendülettel haza is mentünk.Mire haza értünk be is sötétedett,már mindenki otthon volt és persze a lányok csináltak egy jó nagy adag Yak pörköltet.Leültünk az asztalokhoz,a Nagy Teremben és vacsora közben megbeszéltük a terveket.
-Látom csak Halvér és Vadász talált nyomot a vadon élő Gnúvadokra,ugye? -Szólt fáradtan Hablaty ránk nézve majd a többiekre.
-Igazából csak elméletem van,de ez is nyom! -Halvér lassan a második tányért vágta be,én meg még csak a felét ettem meg az első tálnak.
-Én meg csak egy darab kristályt hoztam.
-Csak egyet?! -Nézett rám meglepve Hablaty. -Szóval azt mondod hogy több is van?
-Igen,egy egész hegy van,de csak nem gondoltad hogy elhozom az egészet!
-Északra mentél ugye? Akkor ....merre álltak a tüskék?
-Északra,de ugye nem azt jelenti amire gondolok,ugye? -Aggódva néztem Hablatyra,ő meg rám.Astrid is idegeskedni kezdet ahogy csak Valka és Pléhpofa is.
-De,sajnos arra... -Nyelt nagyot Hablaty,majd folytatta a vacsorát.Mindenki csöndben folytatta,mi ketten kicsit idegesek voltunk,de erre Takonypóc is ráad egy adaggal.
-Most akkor mi lesz? Itt várunk míg értünk nem jön a baj?
-Mit tehetnénk szerinted? Semmit nem tudunk...azon kívül hogy itt a baj a nyakunkon! -Szólt oda Hablaty kicsit dühösen.
-Pont ez a baj,fiam! Itt a baj a nyakunkon! És a legrosszabb az ilyen bajokban,hogy tehetetlenek vagyunk. -Halkan meg fogta Hablaty vállát Pléhpofa. -De mi,mindenre készek vagyunk!
-Apa,nem tudjuk hogy honnan jöhetnek,és...és Astrid terhes! Ha akkor jönnek mikor...én nem tudom hogy kibírnám hogy elveszítenélek titeket....bárkit! -Hablatynak már könnyezett a szeme a dühtől és a félelemtől.Pléhpofa csak komor tekintettel figyelte,majd nagyot nyelt és hallgatott. -Főként titeket nem...
Senki egy árva szót nem szólt,mindenki figyelte Hablatyékat,majd lassan leültek és folytatták a vacsorát.Nagy csönd volt akkor a Nagy Teremben.Rettentően féltem,olyan volt mint mikor elvesztettem a bátyám,amikor leégett a falunk és egy árva lelket nem találtam.De akkor azonban örültem neki,mert így jobban megerősödik köztünk a kapcsolat,bármilyen is legyen az a kapcsolat.

*Flashback*

Akkor eszembe jutott hogy hogyan találkoztam Viharfelhővel.Nem sokkal később miután elvesztettem mindenem,a leégett faluban kutakodtam.Fegyver,élelem vagy egyáltalán ember után.Az egyik ház mellet megálltam és hallottam valami kaparást,kicsit félve de szét toltam az égett fa rönköket és deszkákat.Mikor megláttam rettentően megrémültem,a futás járt az eszemben de nem tudtam megmozdulni.Egész fiatal voltam,még nem is láttam ilyen közelről egy hatalmas sárkányt.Be volt ragadva,a fél ház csak rajta feküdt és mozdulni sem bírt.A fa rakás alatt figyelt engem,rettegtem tőle,ahogy próbált meg mozdulni akkor csak jobban beszorította magát.

Nem is tudom hogyan,de oda másztam lassan és segítettem leszedni az égett deszkákat.Azt sem tudom hol járt az eszem,hogy segítek egy sárkánynak,de megtettem és ezek szerint jól tettem.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 4.rész : Ismeretlen erő

Sárkányok Lovagjai 2

Ismeretlen erő

*Videós rész ahogy ígértem :) *

Sárkányok Lovagjai 2 - Videók!

Sárkányok Lovagjai 2

Videók!

Szervusztok!

Remélem mindenki jól érzi magát,és remekül halad a dolgaival :D

Aki kíváncsi rá annak rakom ki,de készítettem néhány videót.Minden fenn van Youtube-on meg persze a Facebook oldalon is :)

Remélem tetszik nektek!

Facebook :  https://www.facebook.com/Sarkanyoklovagjai2/

Youtube : https://www.youtube.com/channel/UC_lW3HcUcunFhb5HXKNhb4w

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 3.rész : Meglepetések

Sárkányok Lovagjai 2

Meglepetések

2.fejezet

Miközben simogattam Fogatlant,láttam a kis fiatalok játszani a többi kis sárkánnyal.Elmosolyodva néztem őket,majd Felhőugró megbökte a vállam amitől fel is eszméltem.
-Oh,Felhőugró.Mond pajti! -Simogattam meg a szarvát,Viharfelhőre vissza gondolva.Ő csak dorombolva tolta a fejét a kezem alá,én meg csak átölelve megnyugodtam.Valka meg is fogta a vállam,mosolyogva  majd a gyerekekhez ment.
Kicsit később a Nagy Hallban ültünk az asztalnál,Astrid,Hablaty,az ikrek,Kőfej és Fafej,Halvér,Takonypóc,Pléhpofa,Valka és persze Bélhangos meg én.Takonypóc és én Hablaty mellet ültünk,de Hablaty bal oldalán még Astrid.Pléhpofa és Valka a jobb oldalunkon, és onnantól vegyesen ültek szinte.Hablaty mondta a napi beszédét,ami mint általában nagy veszekedésbe bojdúl az apjával.Amit hogy fokozzunk Takonypóc és az apja,Morgópóc is folytat velük együtt.
Ezek után,kimentem segíteni az építkezésen,csak Viharfelhő járt közben az eszemben.Csak azon tudtam filózni hogy életben van,vagy sem.
Szinte egész nap építkeztünk,rengeteg házat kellet felhúznunk,főként azért mert a Suttogó halálok szét szedtek jó párat.Még akkor mikor elsőként támadták meg Hibbantot,amikor ide érkeztem.

Három-négy ház után oda jött egyszer Hablaty hozzám vidáman fogva a vállam.
-Nos,hogy vagy Vadász?
-Hát,úgy ahogy elvagyok.Mennyi házat kell még felhúzni?
-Már nem kell sok,de szerintem mára elég lesz! -Intett oda a vikingeknek,majd lejöttek és ők is haza mentek.Hablaty csak a vállamnál fogva elrántott egy másik irányba akár csak őt az apja.
-Figyelj,Vadász...Tudom hogy szörnyű napjaid vannak de szeretném ha segítenél.
-Még is miben,főnök? -Értetlenül néztem rá,és tovább sétáltam vele.
-Hát,szeretném hogy kösd be a szemed ezzel! -Tolt a kezembe egy rongyot,még az egyik versenyből volt.Furán rá néztem majd bekötöttem a szemem.
-És most?
-Gyere,csak kövess! -Megfogta a karom és maga után húzott oda figyelve hogy ne esek el.Ahogy tudtam követtem kicsit botladozva.Kicsit később megálltunk,hallottam Viharbogarat,Fogatlant és a többi sárkány hangját is.
-Okés, ne vedd le még! -Szólt oda Hablaty majd megállított.Nagyon izgatott voltam,alig vártam hogy levegyem a kendőt.Teljesen megszakadt a szívem mikor megláttam mi van előttem.

Teljesen ledöbbentem,csak folytak a könnyeim.Alig szedtem le a fejemről a kendőt de egyből oda rohantam Viharhoz és átöleltem.Vihar is átkarolt a szárnyaival,annyira boldog voltam,nem tudtam hinni a szemeimnek.
-Istenem,Viharfelhő! -Szóltam oda hangosan majd lehúztam a fejét a szarvainál fogva. -Te kis dög! Hol voltál?!
Hablatyék csak nevetve néztek engem,még Vihar is "kuncogott". Átöleltem a fejét és nem engedtem el,egész nap tudtam volna ölelni.Valka lassan oda lépett és megsimogatva a vállam mondta vidáman.
-Megmondtam hogy minden rendben lesz!
-Igazad volt,...köszönöm! -Kicsit szipogva öleltem még Vihart,annyira gyorsan dobogott a szívem,azt hittem el ájulok.
Órákkal később otthon dédelgettem Vihart,nem tudtam elengedni egy másodpercre sem.Persze őt nem szoktam dédelgetni,de nagyon tetszett neki,dorombolt bújt hozzám.Én pedig csak ölelgettem,ahogy csak tudtam.
Később már az udvaron segítettünk a halászoknak,túl nehéz volt a háló a rengeteg hal miatt.Kimentünk majd Vihar belekapaszkodott a hálóba és felfelé próbáltuk húzni,nehezen de sikerült.Amint a hajón volt az egész háló,rettentően megsüllyedt,egészen hazáig követtük nehogy út közben baj történjen. Miután haza értek,a többi viking segített elvinni nekik a halakat,mi meg elrepültünk egy kicsit,jól akartuk magunkat érezni.Fent a felhők között nyugodtan repültünk,mikor ismerős szárny csapkodásokat hallottunk.Felszállt előttünk egy egy sárkány,nem volt ismerős,tévedtünk.
Az idegen volt az,aki felszállt és megállt előttünk.Dühösen néztem rá mikor felismertem és még Viharfelhő is morgott.

Folytatjuk...

*Kedves olvasóim! 

Ahogy ígértem az 1000 megtekintés alkalmából 

hozok nektek mozgó képeket! (Gif)

Remélem tetszenek nektek :) 

Legyetek jók! *

Sárkányok Lovagjai 2 - Köszönöm!

Sárkányok Lovagjai 2

Köszönöm!

 

Kedves olvasóim!

A mai nap (2016.04.11) Hétfőn elértük az 1000 megtekintést! 

Ez a szám csak a harmada az első évadnak,és ennek rettentően örülök. 

Hamarosan elhozom az ajándékomat nektek ezért a fantasztikus dologért!

Addig is olvassátok az új részeket,illetve a régieket.

Még egyszer köszönöm nektek!

Sárkányok Lovagjai 2 : Különkiadás! - ( A 10 évben történtek részlete 2.rész)

Sárkányok lovagjai 2

Különkiadás!

 

Ma van a nagy nap!
Nem tudtam elhinni,de nem késhettem tovább.Lassan 2 éve hogy Astridék együtt vannak,és lassan 4 éve hogy Hablaty vezér lett.Itt az én időm!
Miközben össze pakoltam a felszerelésem,a kezdetekről gondolkoztam.Mikor elsőként voltunk együtt az éjszaka közepén.Beszélgettünk,akkor még a Fafej meg is akart ölni.Ki is mondta hogy szeret,de akkor még én is fiatal voltam,ő meg aztán még fiatalabb.
Persze nem voltam egyedül aki meg akarta szerezni Kőfejet.Ott volt Eren,meg Takonypóc és persze Halvér is,de ő elég gyorsan feladta.Következőnek Takonypóc hagyta abba a küszködést,de viszont ott maradt Eren,nagy vetélytársak voltunk.Jó sokáig szívtuk egymás vérét,Kőfej meg a miénket.
Nagy nehezen össze pakoltam majd kifelé indulva valamelyik kertből virágokat szedtem.Jó nagy csokorral,hogy ha kitépi a kezemből maradjon is valami.Vissza gondolva a régi pillanatokra,még el is bambultam út közben,majd megrázva a fejem,felgyorsítottam és néhány percen belül a házuknál voltam.Bekopogtam,és tudtam hogy csak ő lesz otthon.
-Vadász? Mit művelsz itt? -Kérdezte egy fejszével a kezében,mosolyogva.
-Öhm,nos Kőfej...gondoltam hogy hozok neked,egy csokor virágot! -Nyújtottam neki oda,láttam hogy elvörösödve néz rám,majd ki is tépte a kezemből,ahogy ismertem.
-Oh,köszönöm! Kérsz egy kis jak pörköltet? -Vigyorogva rángatott be a házba,kérdés nélkül.
-Nos,nem igazán,mert szeretnék beszélni veled...-Nyeltem nagyot izgatottságomban.
-Igen! -Nem is kezdtem bele de már válaszolt is... -Igen Vadász,bármi is az!
-De,de...Még nem is kérdeztem! -Szóltam oda hozzá,de hiába,mintha a falnak beszéltem. -Kérlek csak hallgass meg. -Ő csak ugrándozott de én határozottan megfogtam a kezét és elhúztam az ágyig,majd leültünk,persze Kőfej még mindig pattogott az ágyon a virágokat szorongatva.
-Mond csak!
-Nos,arra gondoltam hogy...te,meg én...tudod,mint Hablatyék... -Hirtelen megállt és rám meredten nézve bámult. -Mo-most mi van? -Bátortalanul kérdeztem.
-Te....meg én? Együtt,mint Astridék? Úgy érted?
-Igen! -Mondtam neki határozottan.De mire a mondani valóm végére értem,csak annyit láttam hogy megcsókolt.

 

Teljesen elvörösödtem,nem is tudtam hogy mit tegyek.De egy idő után megfogtam a derekát és úgy ahogy tudtam vissza csókoltam.Ő csak vigyorogva elengedett én meg csak néztem őt.

-Nos,ez a válaszom! -Nevetve el lökött az ágyon.

-É..értem... -Nagyot nyelve néztem őt.

-Jaaaj! Ne legyél félénk! Ne légy Halvér! -Nevetve nézett engem majd rám is ült,én teljesen elvörösödve csak néztem őt.

-É..én nem félek! Főként nem tőled! -Mondtam már bátrabban és kicsit megtámasztottam magam.

-Úgy is legyen! -Mosolyogva megpuszilta a homlokom amitől még jobban megnyugodtam.

-Rendben,nos,akkor most mi legyen? 

-Tűnj el,mielőtt a bátyám hazaér! -Nevetve állt fel rólam majd felrángatott és ki lökdösött a házból.Én meglepve csak vissza néztem,majd elmosolyodva haza indultam.Boldog voltam hogy ezen túl tudtam esni,de meglepve is éreztem magam.A legelső csókom!

Vége!

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 2.rész : Nagyra nőttünk

Sárkányok Lovagjai 2

Nagyra nőttünk

2.fejezet

Kicsit mosolyogva néztem őket,majd Hablaty felém fordulva megsimogatta Fogatlant.

-Vadász,biztos hogy jól vagy?

-Persze,csak....még fel kell dolgoznom. -Nagyot nyelve bólintottam.

-Rendben,maradj nyugodt,és a legfőbb hogy pihenj.Majd mi megoldunk mindent. -Fogatlan csak a kezemet nyalogatta gyengéden majd a gazdájáét is.

-Rendben,tudok valamiben segíteni? 

-Nem akarunk nagyon feladatott adni,de ha nagyon akarsz segíteni,akkor talán,vigyázhatsz a kölyök sárkányokra. -Mondta kicsit halkan Astrid,csak bólintva válaszoltam neki majd elindultam a Fészek felé.Hablaty intett felém,majd Fogatlan utánam is jött.

Kicsit később már a szénában ültem,rengetek kis sikló,szörnyen nagy rémség és egyéb bébi sárkány között.Fogatlan is örült a kölykök láttán,néha még játszott is velük.Nagyrészt csak a kis Skrill kölyökkel játszott,majd az ölében el is aludt,belegondolva már nem is volt olyan kicsi.Később Valka is megjelent a Fészekben,Felhőugróval.Csak leült mellém a vállamat fogva.
-Vadász,tudom hogy nehéz.De te erős vagy!
-Tudom,de nehéz nélküle és más sárkányra képtelen leszek ráülni,vagy repülni vele.
-Nézd,nem lehetsz biztos benne hogy megölte.Csak rád akar ijeszteni!
-Valka,ott voltam! Láttam a két szememmel a nyergét,szét tépve... -Szóltam rá hangosan egy kicsit,majd elhallgattam.Valka csak megszeppenve megsimogatta a fejem.
-Nem szabad mindig a szemednek hinned! -Mondta kicsit mosolyogva majd az államnál fogva a felé fordította a fejem. -Mindig csak a szívednek kell hinned,meg az eszednek! Sose annak amit látsz!
-De,és ha ...mégis? -Kérdeztem tőle bátortalanul.
-Úgy érzed hogy igen?
-N-nem...de szörnyen hiányzik...
-Akkor él...kint van,és segíteni fogunk neki! Kifogjuk szabadítani! -Majd gyengéden megölelt,én is vissza öleltem,és egy jó ideig el sem engedtem Valkát.Kicsit később Hablatyék jöttek be,Fogatlan viszont egyből fel is ébredt.
-Látom,el vagytok! -Mondta mosolyogva a főnök.
-Oh,el vagyunk fiam! -Nevetve nézett fel,közben elengedett engem Valka.
-Tudnál segíteni,anya? Van egy sárkány aki...igen érdekes...
-Hogy érted? Csak nem nőstény? -Mosolyogva nézett vissza rám,én csak lassan felálltam és közelebb léptem.
-Nos,lehet mondani olyannak! -Vidáman nézett rám Hablaty majd intett Fogatlannak aki egyből felpattant és engem lökdösve ki is mentünk.
Kint néhány viking,meg persze Eret kötelekkel fogták a sárkányt.

Hablaty és Valka egyből oda rohant,Fogatlan is elrohant mellőlem,majd ráugrott a sárkányra hogy lefogja.Hablaty próbálta megnyugtatni,kevés sikerrel,még Valka is segített,majd hirtelen a semmiből Pléhpofa jelent meg és ő is lefogta a sárkányt.A vadóc össze vissza rángatta magát hogy szabaduljon,erős és fiatal volt,de csak később eszméltem rá hogy milyen fajta is.Oda rohanva elhúztam Fogatlant aki meglepődve hagyta magát,a többieknek is szóltam hogy szálljanak le róla.Majd közelebb lépve ráfogtam a sárkány szarvára.
-Vadász teljesen megörültél?! -Szólt oda Hablaty,rémülten,de felesleges volt.A vadóc teljesen le dermett,nagyra nyitotta a szemét és meg sem mozdult onnantól.
A többiek is csak néztek,majd lassan kicsit félénken lépett oda Hablaty és súgva kérdezte.
-Mi...mi a baja?
-Csak ösztönösen reagál,ismerem ezt a fajta sárkányt. -Mondtam nyugodtan,majd lassan vele szembe álltam. -Az anyjuk szokta megfogni a szarvuknál ha nagyon rosszalkodnak.
-És ezt honnan tudod,Vadász? -Kérdezte keresztbe tett karokkal Pléhpofa.
-Nos,nekem is van egy úgy mond "Sárkányok könyv" szerűségem. -Mondtam kínosan mosolyogtam rájuk.
-Ennek szerintem örülhetünk! -Mondta vidáman Hablaty majd gyengéden megsimogatta a sárkány fejét közben lassan elengedtem a szarvát.A vadóc lassan megnyugodott,majd lassan felemelkedett.

Nem rángatta magát,csak figyelte Hablatyot,és persze Fogatlant is,majd egy nagyot rájuk fújt és felrepült.
-Váov...Hasonlít egy Tájfumeránghoz!
-Mondhatni,csak sokkal nagyobb! -Vidáman néztem rá,majd Fogatlan fejét simogattam.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 2.fejezet 1.rész : Váratlan menekülés

Sárkányok Lovagjai 2

Váratlan menekülés

2.fejezet

Viharfelhő nyerge csak ott feküdt előttem,megtépve, koszosan.Meg sem tudtam szólalni,csak az idegenre nézve szólaltam meg.

-Nem....Nem lehet! -Ordítottam rá,de ő csak vigyorogva hátrált.

-De igen,ennyi volt annak a "hűséges" sárkányodnak! -Nevetve állt szét tárt karokkal,dühömbe csak neki vágtam a pajzsot majd felkaptam egy kardot,és azzal is neki rontottam.Persze védte magát,Kis kard forgató csatába kezdtünk,hiába küzdtem,ő nyert.Ki lökte a kezemből a kardot és engem is el lökött.A földön ülve,mérgesen néztem rá,ahogy a kard végét a nyakamhoz szorította.

-Szerintem jobb ha nyugton maradsz,kis mitugrálsz! -Szólt hozzám vigyorogva. -Örülj hogy te életben maradtál! -Majd azzal a lendülettel meg vágta az arcom.Jó nagy vágást tett,folyt belőle a vér is.Kicsit félni kezdtem,tehetetlenül ültem előtte,azzal a tudattal hogy Vihar sem tud már megvédeni...

S akkor hirtelen egy Goldcrusher tört be az arénába.Elém állva arany kristályt fújt az idegen elé hogy elijessze,sikerült is,kirohant az arénából de a többi viking fent ordibált.Felkaptam Vihar nyergét és ráültem a Goldcrusher hátára.Jól ismert mert nem rettent meg,rámutattam a siklóra,majd felszállva felkapta a siklót és azzal a lendülettel ki repültünk.Kicsit messzebb csak vissza néztem,nagy aréna volt,a környékén teli hadihajókkal.Nagyot nyelve mutattam a sárkánynak hogy merre menjünk,a szívem teljesen ketté tör,sőt ici-pici darabokra tört,hogy ott kellet hagynom azt a helyet.

Mikor haza értünk,leszálltam a Goldcrusher-ről,Hablatyék egyből észre vettek és oda rohanva ő ölelt meg legelsőnek.

-Hála Thornak hogy élsz! Vadász mi történt?! -Aggódva de mosolyogva fogta meg a vállaim.Egy szót nem tudtam mondani,csak Vihar nyergét néztem.majd halkan súgtam neki.

-Vissza kell mennem...Viharért...-Hablaty se mosolygott sokáig,látta a nyergét,majd újra megölelt.

-Tudom milyen érzés...Vissza fogunk érte menni,minket,vikingeket,nem lehet megállítani! -Megöleltem félkézzel,és akkor már láttam a többieket.Senki sem mosolygott,még Takonypóc sem.

Nem tudtam meg mozdulni sem,Hablaty lassan elengedett, és segítve nekem a házamhoz vezetett.Viharbogár,Kampó de még Felhőugró és Fogatlan is nézett minket.

Miután beértünk a házba,leültem az ágyra és a nyerget öleltem szorosan.Mindenki más az ajtóban állt,Hablaty előttem,és a vállamat fogta.

-Minden rendben lesz,ígérem! -Próbált megnyugtatni,de csak arra tudtam gondolni,hogy Viharfelhő meghalt.Majd halkan kisétált,kicsit ki zavarta a többieket.

-Ha bármi kell,szólj nyugodtan...-Halkan mosolyogva szólt Valka majd becsukta az ajtót.Próbáltam vissza tartani a sírást,közben eldőltem az ágyon a nyerget szorongatva.

Másnap fáradtan,és kimerülten keltem fel.Mikor kinyitottam az ajtót Fogatlan állt ott.Köztünk pedig egy halom hal.

A fejét a hal felé emelgette,majd felém tolt egy keveset.Ő se tűnt boldognak.Letérdelve meg simogattam őt,nem is érthette hogy mi bajom lehet.Lassan felálltam és elmentem mellette,de ő követett mellettem sétált,én Hablatyékat kerestem és meg is találtam őket.Épp egy házat építettek.

-Oh,Vadász! -Szólt oda Astrid. -Jobban érzed...magad? 

-Mondjuk...egy kicsivel jobban.-Sóhajtva közelebb léptem,és néztem hogy hogyan építik a házat.

-Vadász,tudom hogy érzed magad.De biztos vagyok benne hogy Viharfelhő él.

-Kösz,Astrid....de amióta elvesztettem a bátyám,aztán az apám,és most Viharfelhőt is...már nem vagyok semmiben sem biztos. -Mondtam neki kicsit mosolyogva,közben Fogatlan dörgölte a fejét az oldalamhoz.Majd Hablaty ugrott le a tetőről.

-Vadász,jó reggelt! -Szólt kicsit vidáman.

-Jó reggelt,hogyan haladtok? 

-Egész jól,persze ugyanúgy mint eddig.Lassan de megoldunk mindent. -Mosolygott ránk,majd Astridot ölelte meg.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 : Különkiadás! - ( A 10 évben történtek részlete 1.rész)

Sárkányok Lovagjai 2

Különkiadás

 

 Épp repülgettünk Viharfelhővel,kint a nyílt tengeren mikor hirtelen Viharbogár és Astrid szállt el fölöttünk.Megálltunk és megvártuk míg elénk kerül.

-Na,végre hogy meg vagy,Vadász! 

-Mondtam hogy kint leszek,mi baj van Astrid? Takonypóc bealudt,vagy mi? 

-Nem dehogy,nagyban dolgozik,de apád keres éppen.

-Apám? Nem úgy volt hogy páncélt készít a sárkányoknak? 

-De,úgy volt,de egy kis gond adódott.Jobb lenne ha vissza jönnél.

-Rendben,rohanunk,ugye Viharfelhő? -Azzal a lendülettel vissza fordultunk,majd Hibbant felé indultunk, Astridékkal.

Út közben kicsit beszélgettünk,Astrid mesélt hogy milyen Hablattyal lenni együtt én meg arról hogy apa mennyi mindent fedez fel.

-Amúgy mi a baja apámnak,mielőtt oda érnénk tudni akarom hogy mire számítsak.

-Oh,csak a szokásos,egy sárkány szórakozik vele,és képtelen folytatni a dolgait.

-Ó! Csak ennyi? 

-Pontosan,egy kölyök sárkány dédelget most!

Nagyot nevettünk majd mikor haza értünk,egyből Bélhangos kovácsműhelyébe mentünk.Ott is volt apa,egy kölyök siklót ölelgetett.Sóhajtva leszálltam Viharról és oda mentem.

-Szervusz,apa!

-Oh,mi van fiam? -Oda se nézett rám,csak a kis siklót dédelgette.Örültem neki hogy ezt csinálja,de ott volt az egész estéje erre a kis kölyökre.

-Semmi,csak gondoltam szólok hogy,hogy kicsit elkeveredtél a munkától...-Próbáltam nem nagyon harsogatni a témát.

-Oh,tudom! De nézd milyen kicsi! Ilyen közelről még nem is láttam kölyök sárkány!

-Tudom,apa...tudom. De nem gondolod hogy,neked is lenne tenni valód?

-De igen.Még egy kicsit,szórakozom ezzel a hüllővel aztán folytatom!

Nagyot sóhajtva Viharra néztem,aki kicsit forgatva a szemeit,morgott egyet amitől a kis sikló megnyalta apa kezét majd elrohant.

-Nézd milyen repülő robosztus lesz majd belőle! Csak éljem meg,és én leszek az első aki megcsinálja neki a páncélját! 

-Oh,igen,a páncélok,apa...-Mosolyogtam rá,kicsit majd kihúztam magam.Ő lassan támaszkodva a falhoz,felállt és neki állt a dolgának,kicsit mosolyogva persze de amint megpillantott elkomorodott.

-Nos,valamit még akarsz fiam? 

-Oh,már semmit! Csak jöttem megnézni hogy,hogy haladsz! Máris megyek! -Kínos mosollyal vissza másztam Viharra,persze Astrid mosolygott rám mint akinek kötelező lenne,de ezt már megszoktam.

Vége

Sárkányok Lovagjai 2 - 1.fejezet 10.rész : Háború kezdete (2.rész)

Sárkányok Lovagjai 2

Háború kezdete (2.rész) 

Órákon keresztül csak vittek,keresztül erdőn,réten és még egy barlangon is.Majd az idegen lassan elkezdett velem társalogni,nem igazán válaszoltam neki.
-Kár,hogy ott hagytuk azt az Éjfúriát! Igazán szép példány volt!
-Tudom,hogy szép "példány" ...
-Oh,csak nem a sárkányod miatt aggódsz?
-Honnan tudod hogy van sárkányom?
-Akkor nem kérdeztél volna rá,hogy kaptunk el e Viharszelőt. -Mosolyogva mondta,majd előrébb ment a sorban.Csak dühöngtem és aggódtam,majd lassan be is aludtam az este közeledtében.Arra ébredtem ahogy egy nyirkos,kő lyukban vagyok ki kötve,lánccal.Rángattam,de úgy mint a ketrecnél szinte tökéletesen meg volt csinálva.Körül néztem de sehol senki,semmit sem hallottam.Nagyot sóhajtottam.
-És engem mennyire megfog verni Kőfej...-Nagy levegőt vettem,nehezen felálltam és erőből rángatni kezdtem a láncot.Kicsit megmozdult a lánc tartója,de utána semmi nem történt.Rángathattam de még Thor se tudta volna eltörni a láncot.Kicsit később,miután kifáradtam,lépteket hallottam.Az idegen volt,mosolyogva lépett be a cellámba.
-Sajnálom hogy egy magad fajta,intelligens,erős lovasnak itt kell lennie.De nem sokáig!
-Hogy érti ezt? -Meglepve néztem rá.
-Oh,megfogja látni!
-És mikor akarom meg látni? -Egyre jobban furdalt a kíváncsiság,hogy mit akar tőlem, vagy velem.
-Mondjuk...Most? -Nevet fel majd néhány viking belép,láncostul leszed és ki vezet,egy hosszú csatorna szerűségen mentünk végig,mind a két oldalon cellák voltak,de le voltak takarva.A csatorna végén egy nagy fa ajtó állt,kinyitották,leszedték rólam a láncokat,majd belöktek jó erősen.Egy mélyített gödörben voltam,szinte alig láttam valamit felfelé.Előttem fa ajtók voltak,úgy mint mögöttem.Be voltam zárva,kicsit aggódni kezdtem mert fentről éljenzéseket hallottam.Majd az idegen hangját,akkorra aki ott volt elhalkult.
-Üdvözletem kegyetlen Harcosok! Egy új harcost köszönthetünk az Arénában! -Dühös lettem,de aggódni is kezdtem,Viharfelhő miatt.Ha ő is idekerül,akkor nem fogja túl élni,vagy ha már idekerült....akkor nem akarom tudni hogy idekerült e egyáltalán.
-Az első próba tétele,hogy bekerüljön az Első Túlélőkhöz,egy Sikló sárkány! -Majd a beszédje végére a velem szembeni ajtót kinyitották és egy zöldes sérült Sikló rohant ki.

Mikor meglátott,egyből nekem rohant én ijedten el ugrottam előle.Szegény bele is csapta a fejét a kő falba.Körbe csak fegyverek voltak,felkaptam egy pajzsot,majd messzebb rohantam tőle,közben a tömeg fent üvöltözött.A sikló megfordult és újra felém rohant,újra kikerültem,de most már az oldalával csapódott a falnak.Fent Az idegen állt a legközelebb,nem láttam az arcát,de nem is akartam.A sárkány hirtelen el lökött,neki a falnak,kicsit meg is ijedtem és az oldalamat fogva néztem a siklót.Morgott rám,meg néha oda-oda harapdált,lassan kinyújtottam a kezem hogy megnyugtassam.Csak lassan közelített,a tömeg lassan sutyorogni kezdett,valószínüleg nem vidáman.Kicsit én is elmozdultam a faltól és mikor elég közel értem megsimogattam a repedezett szarvát,képtelen volt már repülni,annyira szét volt szaggatva a szárnya.Szegényke csak a kezem alá bújt és már nem is volt olyan ijesztő.Letettem a pajzsot és felnéztem,az idegen kicsit indulatosan leszólt.
-Hogyan engedheted magadhoz azt a szörnyet?!
-Ő nem szörny! -Üvöltöttem vissza,közben simogattam a sikló fejét.Az idegen hirtelen eltűnt majd néhány perc múlva a fa ajtó mögül jött elő.Felkapott egy kardot és elindult felénk.Én hátráltattam a siklót,de nem kellet kényszeríteni rá,újra felkaptam a pajzsot és magam elé tartva figyeltem az idegent.
-Tűnés! -Ordított rám,de nem torpantam meg tőle.
-Nem félek tőled,hiába ordítozol! -Szóltam neki oda,a sikló hátrált egészen a falig majd ott össze gömbölyödve ült,remegve.
-Takarodj innen! Képtelen vagy sárkányt ölni,nincs semmi hasznod!
-Nem kell megölni egy sárkányt! Sokkal több haszna van élve,mint halva! És igazi társak,hűségesek,és meg is védenek!
-Oh,jut eszembe! -Szólt oda majd intett és felülről le esett oldalra valami,mikor oda néztem,meg állt a szívem.
Viharfelhő nyerge volt,nem hittem a szememnek.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - Kérdezz-Felelek!

Üdvözlök mindenkit!

Remélem aki olvassa most a blogom,és tudja hogy hol van a Facebook oldalunk!
Mert Kérdezz-Felelek Time van!
Bármilyen kérdést fel lehet tenni!
--->https://www.facebook.com/events/1036149229791162/?active_tab=posts
Remélem mindenkinek tetszik!

Sárkányok Lovagjai 2 - 1.fejezet 9.rész : Háború kezdete

Sárkány Lovagjai 2

Háború kezdete

 

Feszegettük a rácsot de sehogy nem mozdult meg.Hiába próbálkoztunk de semmi nem segített.
-Jól van,ez nem jött össze. Akkor...nézzük. -Elkezdtem keresni a ketrec egyik gyenge csavarját,de még olyan sem volt.
-Fantasztikus! -Szólt hangosan Takonypóc majd neki dőlt a ketrecnek. -Itt fogunk meghalni! Szuper!
-Jól van ezt már hallottam egyszer! -Szólt rá Astrid. -Nincs semmi amivel kitudnád nyitni Vadász?
-Nincs,Viharnak meg letörne a szarva is! Nem tudom elképzelni hogy hogyan csinálták ezt a ketrecet!
-Jaj,csak Hablatynak meg Pléhpofának ne essen bajuk! -Szinte már sírva mondta Valka,rettentően aggódott értük.

-Nem lesz semmi bajuk,csak tegyetek úgy mint eddig,kitalálok valamit! -Majd felpattantam Viharra és vissza indultam a csapdákhoz,illetve Viharbogárhoz.Újra szét nyitottuk a csapdát és nagy nehezen bekötöttem a lábát.Valamennyire rá tudott állni,de nem is foglalkozott vele.Egyből fel repült mi meg alig bírtunk utána menni.

Ugyanoda mentünk vissza ahonnan jöttünk,még mindig senki nem volt ott,csak a többiek.Viharbogár nehezen szállt le,fel is borult de sántítva a ketrechez döcögött.Astrid a rácson keresztül simogatta a fejét.
-Thor szerencséjére! Nincs semmi bajod Viharbogár! -Viharbogár is örült Astridnak,egy lábon állva csak dörzsölődött a ketrecnek.
-Jól van most hogy itt vagyunk,ki tudja nyitni a ketrecet? -Néztem Astridra.
-Elvileg ki tudja....csak találjam meg azt aki bántotta az én kis Viharbogaramat!
-Akkor jó,ezzel is haladunk! Vihar addig szaglász körül! -Mutattam a rétre Viharfelhő mögött,és el is indult.Viszont nagyon aggódtam érte,de nem hagyhattam őket ott.Nehezen de kinyitotta Viharbogár a ketrec ajtaját,ki is jöttek a srácok de nem tartott sokáig ez az ünnep.Amennyire tudtunk eldöcögtünk Viharbogárral nagyjából a haza vezető út felé.Hiába nézegettem a hátam mögé nem láttam Vihart.
-Menjetek tovább megkeresem Viharfelhőt!
-Ne menj Vadász,nincs értelme! Egy viharszelőről van szó,megtudja magát védeni! -Szólt oda Takonypóc.
-Igaza van,most az egyszer.Mindegy,Vadász,nem lesz semmi baja Viharnak! -Nézett rám Astrid,Viharbogarat támasztva.Nagyot sóhajtottam,majd vissza mentem hozzájuk és segítettem nekik.
Alig értük el a rét szélét de már lőni kezdtek ránk.Elbújtunk a fák mögé,hogy ne sérüljünk meg.
-Szuper,most nem a ketrecben fogunk meghalni hanem itt! -Szólt hangosan újra Takonypóc.
-Legalább egyszer igazad volt annak örülj! -Szólt újra Astrid rá.
-Fejezzétek már be! -Ordítottam rájuk. -Van ennél jobb dolgunk is! Valahogyan ki kell innen jutnunk!
Körbe néztem de csak az erdős rész volt az egyik út,a másik pedig a ránk vadászó vikingek voltak,és a legnagyobb baj meg az volt hogy az erdőn keresztül Viharbogár nem fér el.Ennél nagyobb bajom meg nekem volt,hogy mi lett Viharfelhővel.
-Rendben,Valka add ide a kapucnid! -oda másztam hozzá,és egy maréknyi Sikló tüskéből kis zászlót készítettem.Nem a legnagyobb volt,de reménykedtem hogy látható lesz.
-Most mire készülsz? -Nézett Takonypóc értetlenül.
-Feladom magam,van jobb ötleted?
-Jaj persze! Hősködj még,és én vagyok "hercegnő" !
-Miért van kedved neked csinálni ezt?! -Szóltam neki vissza.
-Nincs,csináld csak... -Fordult el,de láttam ahogy vissza nézett rám.Lassan meglengettem a zászlót a fa mögül kirakva a kezem.Nem folytatták a lövéseket.Lassan felálltam,nagy levegőt vettem és kimentem a rétre,lassú léptekkel.10-15 viking állt velem szemben,íjjakkal felszerelve.Kivéve egy,ő középen állt,lassan fel tettem a kezem.
-Ki vagy idegen? -Kérdeztem szúrósan nézve rá.
-Miért,te ki vagy?
-Én kérdeztem előbb,és ha már én vagyok elkapva,akkor nekem van elsőbbségem,nem?
-Okosnak tűnsz,nem úgy mint a többi viking akiket elkaptunk.
-Őket jobb ha elengeded! -Szóltam oda neki majd le engedtem a karjaim.
-Oh,talán barátaid?
-Pontosan,jobb ha elengeded őket!
-És mit ajánlasz érte? Tudod,mindennek van ára. -Vigyorogva tette keresztbe a kezeit.
-Magamat,én sokkal értékesebb vagyok mint ők.Okosabb,erősebb és jóképűbb. -Próbáltam nyugodt maradni és "eladni magamat" hátha sikerül kijuttatnom Hablatyékat.
-Úgy gondolod? Hmm...jobban bele gondolva,igazad van! -Majd intett az embereinek akik elő húztak két ketrecet,az egyikben Pléhpofa volt,a másikban Fogatlan és Hablaty.Bólintottam nekik,majd levettem a sisakom.
-Engedje el őket! -Szóltam az idegennek.
-Azonnal de előtte,lekötöznek téged az embereim.Nehogy szökés gondolata is megüsse a fejed! -Nagyot sóhajtottam,majd magam elé tettem a kezeim,úgy hogy össze érjenek a csuklóim.Egy viking oda jött és össze is kötözte a kezem,jó szorosan,még egy kicsit fájt is.Közelebb lökdöstek ahhoz a ketrechez ahol Hablatyék voltak,láttam hogy aggódott értem,de tudta hogy mit kell tennie.Kiengedték őket majd Pléhpofát is,Nem tűnt nagyon nyugodtnak,vagy egyáltalán boldognak.Majd mikor Hablatyot elengedték az apjához lépett és elé állt,Fogatlan meg mellé,majd őt is elengedték.Engem belöktek a ketrecbe és rám zárták.Nagyot sóhajtottam,és Hablatyékat néztem ahogy az erdő felé sétáltak.
-Hé,lehet egy kérdésem? Idegen... -Szóltam hozzá aggódva.
-Csak nyugodtan! Szeretek beszélgetni illetve ismerkedni.
-Láttatok egy fekete-fehér Viharszelőt?
-Oh,meglehet,de azt tudom hogy kaptunk el Viharszelőt! -Mondta boldogan,szinte már nevetve.Csak Thornak tudtam imádkozni hogy ne Viharfelhő legyen az akit elkaptak.
-Rendben... -Nagyot nyelve csak az eget bámultam egész úton.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 1.fejezet 8.rész : Otthoni galambok

Sárkányok Lovagjai 2

Otthoni galambok

 

Felszálltunk a sárkányainkra,és még az utolsó pillanatba vissza néztem,akkor már a Gnúvadot próbálták felállítani.Fél órával később már otthon voltunk,Kőfejjel egyből a házba mentünk,ott egyből kaptam még egy pofont amit már nem értettem,csak az arcomat fogva rá néztem.

-Ezt most miért kaptam? 

-Mert még mindig dühös vagyok rád! -Mosolyogva keresztbe tette a karját. 

-De...de már megadtad! Megkaptam a büntetésem! -Morgolódtam magamban.
-Nem érdekel! -Majd mosolyogva leült az ágyra,én durcisan mellé ültem de még mindig csak a vörös arcomat fogtam. -Jól van,sajnálom,csak aggódtam érted! -Puszilta meg Kőfej hirtelen,majd át is ölelt.
-Akkor is fáj...
-Jól van naaa! -Kuncogva ölelt szorosabban. -Amúgy arra gondoltam...
-Jaj,ne...
-Hogy mi is,azt csinálhatnánk mint Astridék. -Kicsit kikerekedett a szemem,teljesen megállt a szívem néhány másodpercre.
-Ho-hogy érted?! -Néztem rá kicsit elvörösödve,mert valószínüleg tudtam hogy mire gondol.
-Tudod,te! -Bökte meg az oldalam vigyorogva.
-Az lehet hogy tudom,de nem biztos hogy egyre gondolunk!
-Háát,tudod....családot alapítani,meg ilyen marhaságok! -Mosolyodott el jobban,én azt se tudtam hogy hova nézzek.
-De,de...de! Na álljon meg a menet! -Pattantam fel az ágyról. -Te azt akarod,hogy vegyelek el feleségül,majd....majd te meg én...és még egy kis gyerek?! -Teljes pánikban voltam már akkor,de Kőfej csak vigyorgott és kuncogott a szemembe.
-Igen,így gondoltam.Pontosan ilyen sorrendbe! -Nevetve felállt és átölelt engem.Én is átkaroltam de csak a gondolatsoromat láttam a szemem előtt.
-De,de te még ahhoz fiatal vagy....én meg,én meg félénk! Nem tudnálak megszólni a hülyeségeid miatt nem hogy majd a fiúnkat! Vagy lányunkat...na mindegy! Nem menne! -Mondtam neki rá nézve,de mintha meg se hallotta volna úgy ölelt tovább.Sóhajtottam,majd szorosabban átöleltem őt.Ezek után még beszélgettünk,meg persze feküdtünk az ágyban,majd csak témától függetlenül rákérdezett Kőfej.
-Akkor most Astridnak gyereke lesz? Mármint akkor neked kell rá vigyázni? Ha mondjuk Hablaty nincs itthon.
-Valószínüleg igen,de remélem hogy nem.
-Jajj ne már! Jó apa lennél!
-De nem az övé! -Nevetek fel. -Hablaty miatt aggódom,ő is eléggé fiatal még az apasághoz,ahogy Astrid is.
-Azt te csak hiszed,nem ismersz minket annyira,mint mi egymást!
-Azt tudom,de én idősebb vagyok nálatok.
-Jól van te! -Bökte meg az oldalam majd felült mosolyogva és elindult kifelé.
-Most hová mész?
-Megnézem Böfföt és Töfföt! -Én is felálltam és utána mentem,de csak az ajtóig,ott megtámaszkodtam és néztem őt ahogy eteti őket.Vidáman vissza nézett vissza rám Kőfej majd oda intett nekem,hogy menjek oda.Lassan oda sétáltam,még nem foglalkoztam Czipzárháttal,de hagyták magukat amikor megsimogattam őket.Kőfej csak kuncogva etette őket,ő is simogatta a fejüket.
-Tudod,nem rossz ötlet.
-Micsoda? -Értetlenül de mosolyogva nézett rám.
-Amit mondtál.
-Mit mondtam? Meg se szólaltam most. -Nagyot sóhajtottam majd vállat rántva válaszoltam.
-Hagyjuk! -Mosolyogva simogattam Böfföt tovább.Hirtelen a nevemet hallottam,egész messziről de hallottam,hátra néztem és megláttam Halvért Bütyökkel.
-Halvér! Mi baj van? -Néztem fel rájuk,mind a ketten eléggé fáradtak voltak.
-Vadász! Thornak hála hogy itt vagy! -Lassan leszállt és lihegve oda sétált.
-Mi a baj Halvér? Mi történt?
-A ...a többiek! Elkapták őket! -Nézett fel rám,aggódva.
-Micsoda? Ki kapta el őket? -Értetlenül és félve néztem Halvérre majd Kőfejre is.
-Nem tudom,deh...deh csapdában vannak!
-Rendben,te és az ikrek itt maradtok és vigyáztok a Hibbantra! Én elmegyek a többiekért.Rendben,Kőfej?
-Rendben,de légy óvatos! -Aggódva nézett rám,én csak bólintottam majd hívtam Viharfelhőt,aki egyből fel is kapott és már is arra az irányba repültünk ahonnan Halvérék jöttek.Kicsit féltem és egész úton remegtem de próbáltam koncentrálni a feladatomra.
Órákkal később már a Sárkány Peremen voltunk,szó szerint mindenhol csapdák voltak.
-Nyugi Vihar,nem hagyom hogy bajod essen! -Simogattam meg a szarvát,de csak rettegve figyelt minden hova.Ahogy tovább szálltunk találtunk egy jó nagy csukott csapdát,kicsit megütögettem és egyből egy sárkány hangját hallottam.Vihar gyorsan szét nyitotta,és Viharbogár ült egyedül benne.Bemásztam és láttam ahogy sérült a lába,nem tudott rá állni.
-Hol van Astrid? -Simogattam a fejét hogy megnyugodjon,de nem nagyon segített.Majd felkapta Vihar a fejét,mintha hangokat hallott volna.Gyorsan vissza zártuk Viharbogarat és miután felszálltam Viharfelhőre hagytam hogy oda repüljön ahova akar.Ketrecekhez vezetett amik az erdő szélén voltak,leszálltunk és körbe néztünk,közelebb mentem és a többiek voltak.Mindannyian ott voltak.
-Hé,itt vagyok! Srácok!
-Vadász! -Szóltak meg mindannyian.
-Hála Thornak hogy itt vagy ! -Szólt aggódva Valka.
-Már hallottam ezt,mindegy,Hablatyék hol vannak? És Pléhpofa? -Feszegetni kezdtem a rácsot de nem jött össze.
-Elvitték őket,be egy barlangba! -Szólt idegesen Astrid és ő is próbált segíteni.
-Kik vitték el?
-Nem tudom de jó lenne ha itt lenne Kampó! -Dühösen ütögette Takonypóc a rácsot.De semmi sem segített.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 - 1.fejezet 7.rész : Döntések

Sárkányok Lovagjai 2

Döntések

 

 Hablaty nagyban nézte a Gnúvadot,óvatosan végig simította a szarvát.

-Nos,nem hagyhatjuk a sorsára.De haza sem vihetjük...Apa megörülne! -Mondta ránk nézve. 

-Hablaty,mit tegyünk? -Astrid aggódva nézett rá,közben közelebb lépet hozzá majd át is ölelte.

-Nos,haza nem vihetjük,de a gyerek kori szigetetekre igen,nem? A...A hogy is hívják...-Gondolkodtam el,de nem jutott az eszembe,pedig annyit emlegették,sőt olyan jó történeteket meséltek,rendesen hiányoltam hogy nem voltam ott!
-A "Sárkány perem"? -Szólal meg Astrid. - Meg van még az a sziget? Egyáltalán még a felszínen van? -Mosolyodott el Astrid.
-Biztos meg van! Oda visszük,ott elfér és elég közel van ahhoz hogy elérje bármelyikünk. -Bátran mondja Hablaty.
-Na-na-na! Hé! Lassítsunk! ...Először is,miért kéne "haza " vinnünk? Nem úgy volt hogy ha sebesült sárkányt találunk akkor hagyjuk a természetre? -Förmedett ránk Takonypóc. 
-De....de nem hagyhatjuk csak úgy itt! -Szólok Takonyra. 
-Én ebbe nem megyek bele! És ha ellenünk van?! -Dühösen kezd beszélni,amit én rettentően utálok. 
-Engem meg nem érdekel hogy a "hercegnőnek" mit tetszik vagy mi nem! -Szólok rá.Nem számítottam volna arra hogy nekem is ugrik.Hablaty és a többiek tátott szájjal néztek minket verekedés közben,majd Astrid elkezdte lerángatni rólam Takonypócot.Engem meg Valka próbált megállítani.Sajnos vagy nem sajnos kaptam egyet a szememre,jó vöröses volt már akkor.
-Srácok most már elég! -Szólt oda Hablaty majd közénk állt. -Ennek semmi értelme,sem ennek sem semmilyen belső vitának! 
-Csak érjünk haza majd ott is kapsz! -Ordított rám.
-Oh igen?! Csak érjek én is haza és ami elsőként a kezembe kerül azzal ütlek agyon! -Ordítoztam már én is.
-Na jó most már elég! -Szólt ránk Hablaty de sok értelme nem volt,csak egymást figyeltük. - Oké,én sajnálom srácok de-   -És abban a pillanatban csak az öklét éreztem a másik szememen amitől meg is ijedtem.Takonypóc is kapott és ő is megszeppent.
-Na,most hogy már befejeztétek,megbeszélhetnénk a dolgokat? -Ropogtatta meg az ökleit Hablaty.
-Igen...-Mondtam halkan miután elengedett Valka.
-Rendben. -Szólt durcásan Takony s őt is elengedte Astrid.
-Nos,akkor...Ott tartottunk hogy,elvisszük Sárkány Peremre,és valaki mindig őrködik ott,lehetőleg kettesével,és csak azért is ti lesztek azok! -Bámulva néztük Hablatyot,még a lányok is.
-Öhm Fiam,biztos hogy jó ötlet? Most is össze kaptak mint két Rémség egy szem halon! -Szólt aggódva Valka majd megfogta Hablaty vállát.
-Tudom,de ez lesz nekik a legjobb edzés!

-Én nem fogok mindig ott lenni hogy széjjel szedjelek titeket.Úgyhogy mostantól együtt kell dolgoznotok! -Nézett ránk dühösen,keresztbe tett karokkal. -És hogy ezt megbeszéltük,kezdjünk neki a dolgoknak! -Kicsit vidámabban nézett mindannyiunkra.
Szépen és lassan felültek a sárkányaikra kivéve mi,mi maradtunk,csak Takonypóc és én. Azt hittem hogy neki ugrok de nem tettem.Próbáltam türtőztetni magam,ami sikerült egy ideig.Addig ébredezni kezdett a Gnúvad,Viharfelhő nagy szemekkel nézte őt,majd meghajolt.A Gnúvad vissza esett újra a földre,jó nagy szelet csapott ami még a homokot is hozott,de mikor eltűnt a homok köd,csak minket nézett.
-Minek próbálkozik egyáltalán? Tudja jól hogy nem bír felállni! -Szól értetlen tekintettel Takonypóc.
-Egy kérdés amire én sem tudom a választ,talán túlságosan makacs ahhoz hogy feküdjön. -Mondtam hangsúlyozva,közben szúrósan néztem rá.
-Ha-ha,nagyon vicces,Vadász! -Keresztbe tette a kezét és Kampó mellé ült.Én is így tettem,csak Vihar mellé ültem.Ő csak nézett vidáman,mint akinek ez hétköznapi dolog lenne.
-Mikor jönnek már?...Hjaj,remélem legalább Kőfej nem tudja meg. -Mondtam magamnak,aggódó hangon.
-Ja,még te jársz pórul ha megtudja! -Szólt nyugodtan Takonypóc.
-Ezt hogy érted? -Értetlenül emeltem fel a fejem.
-Úgy hogy ha megtudja még ki is belez!De előtte még meg is ver! -Nézett engem mosolyogva.
-Oh,jó tudni,azt hiszem...-Nyeltem nagyot,majd újra szárny csapkodásokat hallottam,és szerencsémre,vagy szerencsétlenségemre,az ikrek is jöttek.Le szálltak és Kőfej egyből felém rohant,szinte még a nyerget is magával rántotta.A nyakamba ugrott és szorosan ölelt át.Én is vissza öleltem,reménykedve hogy nem üt meg.De nem lehet elkerülni a lehetetlent.Miután elengedett úgy arcon vágott hogy elindult az orrom vére,s még hátra is estem,Fafej csak tátott szájjal nézett,úgy mint mindenki más.Én csak a vérző orromat fogtam megszeppenve.
-Ha még egyszer!...Ha megtudom hogy verekedni mersz,ilyen kis Takonypóccal meg bárki mással! Én megoldom hogy máshol is vérezz! -Ordított rám,majd felrántott és szorosan magához ölelt. -Már csak azért is mert csak én üthetlek meg...Egyedül csak én! -Szorongatott engem én meg mozdulni sem mertem,csak néztem ahogy folyik a vér az orromból.Még Viharfelhő is meglepődött.
-Nos,miután befejeztétek a "szerelmeskedést" ideje lenne hozzá látni a dolgunkhoz. -Szólt nyugodtan Fafej,Töff hátáról.
-Na jól van,ti ketten menjetek haza,innentől megoldjuk a dolgokat,illetve...Takonypóc maradsz! -Szólt jó mély hangon Pléhpofa.
-Apa,az én csa-  -Próbált közbe szólni Hablaty,kevés sikerrel.
-De miért én maradok?! Miért nem marad Vadász?! -Mutatott rám Takonypóc,dühösen.
-Mert én azt mondtam! -Mutatott magára Pléhpofa,majd folytatta.-Vadász és az ikrek otthon maradnak,valakinek vigyáznia kell Hibbantra! 
-De apaaa! -Szólt Hablaty már félig könyörgő hanggal. -Ők az én csapatom! 
-Te pedig az én fiam! -Nézett rá,de ettől függetlenül nem állt meg Pléhpofa,amitől Hablaty jól bedurcázott.

Valka csak kuncogott a háttérbe majd megölelte a fiát.
-Jajh! De rég nevettem így! -Szólt hangosan Valka.
-Nos,akkor haza megyünk Viharfelhő! -Simogattam meg a szarvát,majd Kőfejre mosolyogtam.

Folytatjuk...

Sárkányok Lovagjai 2 : A honlapunk!

Sárkányok Lovagjai 2

Honlapunk lett!

Nagy örömmel jelentem be hogy a "Sárkányok Lovagjai 2 " Blognak lesz honlapja!

Ez a szavazásokon eldőlt,Facebook-os oldalunk lesz!

---> Link --->   https://www.facebook.com/Sarkanyoklovagjai2/

Remélem mindenkinek tetszik!

Sárkányok Lovagjai 2 : Hírek!

Sárkányok Lovagjai 2

Hírek!

 

Üdvözlök minden kedves olvasót!

Nagyon nagy szeretettel jelentem be hogy hamarosan elkezdem lerajzolni/írni a Vadász által készített Sárkányok könyvét!

Remélem mindenki örül neki,ahogy én is :) Ettől függetlenül jönni fognak a részek is.

A másik hírem pedig indulni fog egy Ask.fm oldalunk,ahol kérdéseket lehet fel tenni,DE ez nem biztos! Ez az ötlet csak feltételes mert egy Facebook-os oldal is felmerült. 

Szeretném ha TI olvasók szavaznátok meg hogy :-Ask.fm-es 

                                                                        -Facebook-os oldalunk legyen!

A szavazást befolyásolja ezek az oldalak is ! : -HTTYD rajongói klub

                                                                          -Sárkányok Népe

                                                                          -HTTYD 1-2 és a Sárkányok:a hibbant sziget harcosai

Remélem mindenki örül a hírnek!